|
- A Magyar
Művészet önkéntes heroldja -
Gyönge
kürtszóval jövök, heroldja vagyok, véletlen és önkéntes heroldja a „Magyar
Mûvészet”-nek, mely most Nagyváradra látogatott el. Jó helyre jött, s mert én
elõttük érkeztem az érkezõknek, ajánlom õket. Ajánlom õket azzal az egyetlen
joggal és címmel, mert rokonaim vannak közöttük. Olvasom a névsorukat s egy-egy
név csaknem teljes kadenciát ad piktor-sorsban az én poéta-sorsomra. Olyikkal
együtt ültem a St.-Michel és St.-Germain szögletén szép, szomorú délutánokon.
Van olyan, aki forró terveivel a nagy bulvár lármájában, ahogy kóborogva
elvesztünk, traktált engem. Egynek-kettõnek, akiknek a személyét nem ismerem,
valamelyik párizsi tárlatról üzen vissza a neve. Gyönyörû névsor: szép nevek, s
az én békülõ, enyhülõ fiatalságommal tûnõ radikalizmusomnak még az se fáj, hogy
birkózó rokonaim mellett avult öregek, komor rajztanárok, piktúra-dandyk s festõ-Szabolcskák
is találtatnak. Így helyes ez, így teljes ez, s ezért olyan ez a tárlat,
amelyet még Nagyvárad nem látott.
Milyen
haladás tíz év óta, amikoriban én Nagyváradra vetõdtem. Talán álmodtunk a nagy
mûvész-erõk ilyen buja fölsarjadzásáról már akkor is néhányan, próféta és
eszelõs természetûek. De álmodhattunk-e arról, hogy eljön az idõ, mikor
Budapest ellen már-már Nagyváradra s egy-két társára kezd igazolást keresve
hivatkozni irodalom, mûvészet? A Magyar Mûvészet kiállítása e kezdõdõ korszak
erõsen jelentkezõ jele. És én irigylem azoknak a lelki szenzációit, akik most
fognak elõször látni Ripp[l]-Rónai képeket. A legkiforrottabb poétája ma õ
Magyarországnak. Irigylem azokat, akiknek van pénzük Fényes Adolf képeibõl csak
egyet is [venni]. Azokat, akik elõször fogják észrevenni Czigány Dezsõt, ezt a
fiatal, nagy lélek-rajzolót. Márffy Ödön olyan keresések, szépségek
beszámolását fogja adni, amelyek még messze Nyugaton is revelációk. Katona
Nándor, Honti… s hányról kellene még lélekkel és szeretettel szólni. Én
véletlen és önkéntes heroldjuk, aki jöttem s megtudtam itt, hogy õk is jönnek,
s aki talán holnap megyek is, már innen csak üdvözlöm õket, kérem szeressék
õket Nagyváradon, nézzék, értsék meg és szeressék. Csodálatos ország vagyunk -
a jószemûek és gondolkozók ismét észre fogják venni ezt az igazságot - annyi a
nagy és nagyszerû talentumunk, hogy öt országot elláthatnónk velük. Óh, hogy
miért is vagyunk olyan süketek, nem látók és szegények!
Nagyvárad,
április 2.
Szabadság 1908.
április 3.
Ady Endre
|