|
(Dr. Fényes Samu
színműve, mely most könyv alakban jelent meg)
Dr.
Fényes Samu könyvbe szedette „Ártatlanok” címû, keserves és viharos emlékû, de
jeles színdarabját. „Megcsúfolt”-nak mondja egy szép elõszóban ezt a mindennek
elmondott, csak éppen meg nem bírált színmûvét Fényes. A könyv címlapján
panaszkodik és dicsekszik is ez a három büszke szó: „egyszer adták elõ”.
Szereti az ilyen félét a magamfajta ember, aki elvbõl nem jár színházba, s aki
tapasztalta már, milyen könnyû nálunk siker és bukás. Sietek bevallani, hogy az
„Ártatlanok” nekem nagy élvezetet szerzett, s azt szerezte, hogy kilyukadjak
néhány igazságra.
Olvassák
el bár az „Ártatlanok”-at azok, akik a Nemzeti Színházban látták vagy nem
látták. Egy intelligens agitátornak erõs írása ez, velem együtt az lesz a
hitük, esküszöm. Az „Ártatlanok” magyar darab, mint ahogy magyar az a botrány,
amit ez a darab okozott. Dr. Fényes Samu nyugodtan, büszkén bocsájthatja a
nyilvánosság elé az õ „megcsúfolt” munkáját.
Urak,
ma uralkodó magyar urak, hallgassatok ide egy kicsit, ha tudtok. Nem mi vagyunk
az okai, hogy a ti szavatok szerint „túlzók” vagyunk. Valóban, rendezett,
nyugati társadalomban túlságos volna az „Ártatlanok” tendenciája. Az, amit dr.
Fényes Samu hirdet, tudósok, kriminalisták zárt körében maradna. Ha pedig
színpadra jönne, enyhébben és takartabban jönne, ez is bizonyos.
De
az a magyar sors most, hogy mindent túlozzunk mi, „túlzók”. Debrecen fõutcáján
beszélgettem a minap, tavaszi, lármás estén egy elég konzervatív valakivel.
Megegyeztünk abban, hogy az emberi kultúra mai irányáról s becsérõl eshetik
szó. De az bizonyos, hogy a magyar társadalmat minden negyven-ötven évben meg
kell verni, mint egy rossz gyermeket. Rá kell kiáltani: vagy itt vagy Európában
vagy sem, te zseniális semmiházi. Ha idejöttél, akkor nincs jogod úgy élned,
mint Kínának és Kóreának. Ma megint a verés, a szükséges verés idejénél
tartunk, mint a Kazinczyék föllépésénél, mint Petõfi idejében s Grünwald Béla
és Péterfy tegnapi korában. Az ember nem angol, de magyar, s nem könnyen
törõdik bele, hogy a dolgok úgy folynak, ahogy folynak. A hivatalos
Magyarország, még az irodalmi is, egyszerûen, de elegánsan bolondozik velünk.
Ne tessék tehát csodálkozni, ha mi, „túlzók”, politikában, tudományban,
irodalomban, mûvészetben - valóban túlzók vagyunk. Bajos dolog ott nem túlozni,
ahol még az sincs meg, amit - túlozzunk. Elõkelõ Magyarországról álmodozunk itt
pár százan, s nem elégíthet ki bennünket egy közép-európai Macedónia.
A
Fényes Samu (õ a dr. címet nem röstelli) drámája másutt - más lett volna. A mai
Magyarországon csak ilyen lehetett, s örüljünk, hogy ilyen Nietzsche fordítója,
s a másutt már elhelyezkedett ideák propagátora hasznos ember. Sõt, ebben a
színmûvében is nem egy helyütt poéta, bizonyisten poéta, ami nagy dolog. Mindenesetre
pedig olyan magyar ember, aki szépen és bátran tud harcolni. Nem rossz darab és
nem közönséges szépségû írás az „Ártatlanok”, állítom. Csak egy Paul Adam írta
volna, már is nagyszerû volna, mert ilyen balgák vagyunk. Azonban, hogy
gennyes, magyar sebekbe nyúlt az írójuk penecilusa, ez csak új érdem.
Hogy
bûnös ember nincs, én errõl csak verset mernék írni, ha úgy se kapnék kiadót,
mint Lombroso. Ha viszont darabot írnék, elrejteném az igazságomat, hogy jobban
tündököljék. Elrejteném, mint Hauptmann vagy Wedekind, vagy más. De magyarul én
is csak úgy írnám meg, mint dr. Fényes Samu.
Tessék
nekünk helyet adni, a magyar intellektuálisoknak. Majd mi is fogunk annyi
önmérsékletet gyakorolni, mint a negyvennyolcasok a politikában. Tessék nekünk
megengedni, hogy európai Magyarországot csináljunk, s megtelítsük az
alkalmasokat európai eszmékkel. Különben, ne tessék, úgyis mindegy, vagy-vagy,
valaminek jönnie kell. Kacagok a csacsiságon, mely sokszor az én szegény
fejemen tölti kedvét. Ördögöt is, én nem vagyok szerelmes a más kultúrába, de
ezt már csak inkább szeretem, mint a magyar kulturátlanságot.
Dr.
Fényes Samu mint „bajtárs”-nak ajánlotta, s ajándékozta könyvét. Az vagyok,
bajtársa mindenkinek, aki világosabb Magyarországot akar. Ezt szinte
fájdalmasan vallom be azoknak, akik viszont kozmopolita kitûnõségükkel
túlvannak a magyar problémákon. Én bennük vagyok, bennük élek, sõt missziót
érzek. Ezért ajánlom mindenkinek, olvassa el az „Ártatlanokat”, dr. Fényes Samu
„megcsúfolt” színmûvét. Sok szamárság megtörténhetik a Duna-Tisza táján, de
talán mégse lehetséges halálra ítélni egy szükséges, kultúraéhes, jó magyar
embert.
Budapesti Napló
1908. április 10.
Ady Endre
|