126. EMBEREK ÉS TRAGÉDIÁK

I.

Sicynszki

Európa elé nagyban és elõször a rutén kérdést Björnson, ez az öreg fogatlan és fogadatlan prókátor vitte. Szánalom és szomorúság nagy magyar lapokban affélét olvasni, hogy a ruténség kulturátlan és jövõtlen népfaj. Talán a mi ruténségünk, a magyarországi, elromlott, elsatnyult, de a kisoroszság általában csupa erõ és szláv nagyszerûség. Párizsban van egy olyan rutén kolónia, amelyet megirigyelhet akármilyen kultúrnép. Csak a mi emigránsaink társasága lehetett ilyen nemes, elõkelõ valamikor, amikor még a lengyelekkel együtt mi is divatban voltunk. Akkor a lengyel nép magát Kelet-Európa franciáinak becézte, s ma a lengyelségnek nagyon rossz híre van Nyugat-Európában. A rossz hírben csak mi vetélkedünk a lengyelekkel, s mi is ugyanazon ok miatt. A mágnásaink, az uralkodó osztályok héroszai kompromittáltak minket is, miként a lengyeleket. A rutén fajta pedig odatarthatja a világ elé demokráciájának a bizonyítványát. Ez a Sicynszki gyilkos, undok gyilkos, de egy hatalmas erejû nép fia. Gondoljunk csak néhai Károlyi Istvánra, aki a csendõrszuronyokat egy óvatos tréfával kerülte ki. Csak erõs, demokrata lelkû népeknek lehetnek olyan undok gyilkosaik, mint Sicynszki. Mi finom, arisztokrata népek legfeljebb csak egy Fazekas Ágostonig vihetjük föl. Fogadjunk az unokáink szerencséjébe[n], hogy a ruténeknek hamarabb lesz nemzeti hadseregük, mint nekünk vagy a lengyeleknek.

II.

Mariska

Pázmány Mariska kisasszonnyal, aki Nagyváradon Fetser püspököt, úgyis mint egy ártatlan kisded anyja, pörrel üldözi, szeretnék beszélni. Bizonyos vagyok, hogy azokból, amiket mondanék neki, nagyon keveset értene. Sõt, valószínûleg kémnek, ágensnek vagy bolondnak tartana Mariska kisasszony, mert ezeket mondanám neki.

- Hajh, kisasszony maga kissé elkésett a pörével, ez a pör paródiája egy elmaradt pörnek. Maga, kisasszony, hallhatja, hogy a maga nevén valakit ebben az országban Péternek neveztek. Lássa, Pázmány Mariska kisasszony, ez a néhai Péter az oka mindennek. Maga kisasszony nem foglalkozik nagy politikával, de képzelje el, mi lett volna anélkül a Péter nélkül. Egész Magyarország egy hiten volt már, s a püspökök is úgy házasodtak, mint ma az ügyvédek sem. Képzelje el, Mariska kisasszony, milyen magyar volna ma ez az egész ország a maga Péter nevû néhai nagy névrokona nélkül. Micsoda erõ volna ez az Ausztria katolikussá­gával s az egész világgal szemben. Valóságos magyar vallás lett volna az egész Magyarország protestáns vallásából, s talán ma már a Balkán szlávjai közül is sokan volnának protestánsok, s Debrecenben választanák a belgrádi, bukaresti s konstantinápolyi espereseket. Nagy hiba volt ez, kedves Mariska kisasszony, hogy nem így lett. Ez onnan jut eszembe, hogy a maga pörével egyidõben akarják kiadni Pázmány Péter leveleit könyvalakban. Szerencse, hogy maga, Mariska kisasszony, jött a szerencsés emlékezetû nevével és esetével. Azt csinálta Pázmány Péter Magyarországnak, amit magának a maga állítása szerint Fetser püspök. A szégyen megvan, a baj megvan, de a tartásdíjért hiába pörölnõnk.

Budapesti Napló 1908. április 22.

Ód.