I.
Nem volt forradalmunk
Lamberggel
elbánt a pesti nép. Görgey egy gróf Zichyt segített a másvilágra, de majdnem
ennyi az egész. Fényes Samu minapi, bátor szép cikkében kultúrán inneni
országnak sejti megrémülve ezt az országot. Nem, ez kevés, ez az ország nemcsak
kultúrán inneni, hanem forradalmon inneni ország. Forradalma sohse volt ennek a
Bécsben sokáig forradalmárnak csúfolt népnek és országnak. És ez a forradalom
jobban, láthatóbban hiányzik a kenyérnél és a kultúránál is Magyarországon.
Clemenceau, Franciaország miniszterelnöke a plutokrácia szolgálatában üldözheti
s üldözi is a szocialista forradalmárokat. De mint francia ember már nemegyszer
kénytelen volt harsányan kijelenteni, hogy Franciaország örök szignuma: a
forradalom. Ez nemcsak azért jó, mert a forradalom a tudomány szerint is
iramító tempóra bírja a haladást. De azért is, mert a forradalom, egy igazi
forradalom emléke kissé le tudja hûteni a reakciós forróságot. Nekünk
forradalmunk nem volt, de Bocskaink és Bethlenünk volt, s ezeket is átengedtük
a históriának, lemondtunk róluk. S ha most visszatarthatatlanul belehullunk a
sötétségbe és szolgaságba, ez az oka. A fejlõdés ma már kizárja a guillotine-os
forradalmat, s mi annak idején - elfelejtettünk elbánni azok õseivel, akik
sorsunkat ma kezükben tartják. Majd nem mernének õk olyan bátrak lenni, ha a
mai arisztokrácia õseibõl és csatlósaiból néhány ezret fölkötöttek volna
feledékeny és nem forradalmár õseink.
II.
Egy püspök legendája
Volt
egyszer egy püspök, aki ellen azt a szörnyû vádat emelték, hogy anyává tett egy
leányt. A püspök generálisa, az érsek, megparancsolta a püspöknek, hogy
tisztázza magát. Ez nagyon könnyen ment, mivel abban az országban, ahol ez
történt, a katolikus fõpap volt a legnagyobb úr. A püspök a bíróság elõtt
kijelentette, hogy a panaszos leánnyal soha viszonya nem volt, sõt nem volt
egyáltalában nõvel, s erre esküt is tett.
Amikor
a püspök hazament, három gyermek kezet csókolt neki gyermeki tisztelettel. A
püspök izgatottan szólott rá az apaságának hódoló gyermekekre:
-
Hol az anyátok, küldjétek ide az anyátokat.
A
mama jön, s a püspök ott a gyermekek elõtt ráordított:
-
Hedvig, volt-e nekünk együtt valaha valami viszonyunk?
-
Soha - válaszolta Hedvig minden fölösleges habozás nélkül.
A
többit a püspök meggyónta legközelebb az érseknek, s a dolog rendbejött.
Budapesti Napló 1908.
május 3.
A. E
|