|
Ez
az ország, ez a Magyarország, nem is olyan nagyon kicsiny ország, miért hát
olyan nagyon kicsi? Daudet sem tudott olyan barbárat, félszeget, kicsit
elgondolni, amilyent mi túl ne licitálnánk. Az új francia librettóírók is -
sajnos - Szilisztria, Illíria s más holdbeli országok helyett idejöhetnének.
Minden tettünk, eseményünk, változásunk, szenzációnk egyenesen arra való, hogy
röhögjenek rajtunk. Amikor Franciaországban Curie özvegye, mint kinevezett egyetemi
tanár, elsõ elõadását tartotta, ott volt Briand kultuszminiszter. A
parlamentben nagy dolgai lettek volna az napon Briand-nak, s õ inkább elment a
kiváló egyetemi nõprofesszor elsõ elõadására.
Ilyen
jelenségek miatt merik a francia intellektuelek a maguk köztársaságát athéninak nevezni. Nálunk, ne adj isten,
hogy a kultuszminiszter igazi kulturális eseményeknél mutassa meg szent
ábrázatját. De ha egy senki francia, akire Párizsban a kutya se néz, eljön
Budapestre, Apponyink estélyt ad a tiszteletére. S akárcsak Montenegróban vagy
Kukutyinban, megjelen Apponyi, Kossuth stb. stb.
Ez
az ország, ez a Magyarország, nem is olyan nagyon kicsi ország, miért hát olyan
- nagyon kicsi? Itt már egy tisztességes számú csoport él, mely mindent érez és
tud, ami csak történik a világban. Ennek az országnak hiteles intelligenciája
már kissé túlhaladta Ceglédet és Jászberényt. Miért szégyenítik meg ezt a nem
is olyan nagyon kicsi országot az õ politikai vezérei?
Ezt
is megmagyarázzuk, ha már muszáj. Ebben az országban, ebben a politikus
országban, a legsetétebb fejûek a - politikusok. Horvay-pártoló Kossuthnál
különb amatõr egy ízléses bank-ifjú, s Apponyinál nagyobb stílû valaki a
legmegvetettebb szociológus.
De
ha õk, a dicsõk, nem értenek semmihez, miért kompromittálják ez ország szép,
forradalmi értelmiségét? Csúnya dolog, de hozzájuk illik, s mi pedig
megérdemeljük.
Budapesti Napló
1908. május 12.
A. E.
|