|
Bizonyosan
kialudták azóta már a pezsgõmámort az Albrecht-hajó utasai. Azok a képviselõk
tudniillik, akiknek bált rendezett a Dunán Kacskovics Béla. A józan életû Duna
is elfelejtette már a szörnyû látványt. Az Albrecht-hajót is talán
megtisztogatták azóta. Hajh, a legszebb lumpolás se tarthat mindörökké. De ha
el is múlt a Kacskovics-bál, a részeg hajó megmaradt. A részeg hajó a ködben
ott bolyong most is a magyar vizeken. Babonásan, mint a bolygó hollandusé, mint
annyi sok árnyhajóé, melyet csak hajósok és halászok látnak. Ezt a bolygó,
részeg hajót magyar hírlapírói nyelven tisztelt Háznak is hívják. Nem
csodálatosan jelképes-e a képviselõ urak hajómulatsága? Néró is így csinálta annak
idején, amikor már túlságosan jó volt a dolga. Virágos gályáján dõzsölt, aludt
vagy álmodozott a kék tengeren. Elgondolta, hogy mi mindent végzett el már
sikerrel. Egy kicsit meg is csömörölt, mert új vágya alig volt. Megölte azokat,
akik útjában voltak, vagy akikrõl azt hitte, hogy útjában vannak. Dicséretét
zengi Róma s az egész birodalom. Még azok is ódákat kénytelenek személyéhez
írni, akik titokban gyûlölik.
Ilyen
Néro a mai magyar parlament. Az uraknak várakozásukon felül sikerült minden.
Aki útjukban volt vagy útjukban lehetett volna, kivégezték. Fölgyújtották az
országot, mint Néro Rómát, hogy a lángtenger mellett szavalhassanak. Azután Róma elhamvadt, s õk felültek a
virágos gályára. Még a legravaszabbjuk se álmodta, hogy ennyi fog beteljesedni.
Az ország néma, megrettent, megundorodott, elbénult. A tenger nyugodt,
csodakék, az ég is az.
Még
vihar is csak úgy jöhet, ha õk csinálják mesterségesen, mulatságból.
A
részeg hajó utasai valóban úgy jártak, mint Néró. Már annyira jóllaktak, hogy
nem is tudják, micsoda étellel izgassák az ínyüket. De elfeledték, mint Néró a
nápolyi öbölben feledhette, hogy közel a Vezuv.
Mulassanak
a képviselõ urak, egymást érjék a Duna-bálok. A részeg hajó, a parlament csak
kéjutazzon tovább is. A részeg hajókkal az szokott történni, hogy sima vízen,
derült ég alatt törnek derékon és süllyednek el.
Budapesti Napló
1908. május 22.
Ód.
|