(Az
ám: milyen kicsi falu ez a Párizs, akár Pomáz, akár Érmindszent. Csak egy
kicsit kell öregedni, s nyomban vége a régi igézetnek, s a világ egy nagy -
falu. Hogy száz-kétszáz évvel hátrább vannak az emberek a Duna-tájon, ez nem
számít. Száz-kétszáz esztendõ, milyen semmi, kicsi idõ ez, ha bátrak vagyunk
nem mindent a magunk korához mérni. Azért mégis egyforma és kicsi a világ,
szomorú és ostoba. Most, hogy - nem tudom, hányadikszor - visszajöttem az én
szerelmetes Párizsomba, hirtelen megláttam és följegyzek egy-két falusi
dolgot.)
A konzervativizmus
diadala
Kezdetben
vala az ige, az öblös, hazafias ige Franciaországban. A jelszó: tömöríteni a
nemzeti erõket, nagy hadsereget szervezni, s visszafoglalni
Elzász-Lotharingiát. Ez volt a nemzeti küzdelem, az olcsó hazafiaskodás, mely
belefúlt saját féktelenségébe, hazugságába s önszennyébe. Mivel pedig a
nacionalizmus megbukott, ki kellett valami kedvesebbet találni. Nálunk a hazug
és csõdbe került álhazafiasság konzervatív pártot akar alakítani. Itt Franciaországban
a nacionalisták beálltak a konzervatív királypártba. Maguk a vezérek
publikálták a minapi beolvadást. Meghódítani, lecsöndesíteni a nyugtalan
munkást és parasztot, küzdeni a destruktív elemekkel, ez a program. A régi,
nagy forradalmi jelszavak elpihentek: a világ egy nagy falu.
Szabad a kegyelet
Ez
is olyan eset, mint a mienk, egészen úgy van, mint Magyarországon. A Commune
harcosait halomra lövette a még ma is uralkodó francia, polgári plutokrácia.
De, Istenem, ez 1871-ben történt, s az embernek megadatott a feledés kincse.
Tehát ma már szabad megkoszorúzni a vértanúk sírját. Sõt díszben vonul ki a
rendõrség, ha valami ünnep esik. Mert, akik ma ünnepelnek, azok már derék, jó
emberek. Nálunk is szabad már a kormányzó függetlenségi pártnak ünnepelni 1849
mártírjait. A világ egy nagy falu.
A feministák
ellenségei
Ki
hinné, hogy Franciaországban a polgárságnál nagyobb ellenségei a feminizmusnak
- az anarchisták. Az érveik ugyanazok, mint a szocialistákkal szemben. Nem kell
több politika, és nem kell több politikus. Ha a nõk politikai jogot kapnak,
több politikusunk lesz, holott ma is a politika az ember és társadalom
megölõje. Szerintük csak egyféle okos feminizmus van: a nõk, miként a
proletárok, gyûjtsenek gazdasági és kulturális értékeket. Alapjában gyönyörûen tudnak
találkozni mindig és mindenütt a reakció és az éretlen revolúció. Megérjük,
hogy a magyar reakció is meg fogja tanulni ezt a nyugati leckét, s a szükséges
és félelmes haladást az éretlen, túlzó forradalmárok segédcsapatjával fogja
meggátolni. Mert a világ egy nagy - falu.
(Párizs,
május 26.)
Budapesti Napló
1908. május 30.
Ód.
|