|
(Párizsi levél)
Párizsban
most egy furcsa kongresszus zajlott le, melyben kevés öröme telt volna az én
Stojits Iván barátomnak Budapesten. Pedig az õ teozófiai tanait is sûrûen
darálták ám itt a nemzetközi spiritualisták némely szónokai. De mégis, a
kongresszus végén kiderült, hogy a kongresszuson a Swedenborg-féle álmodozók,
spiritiszták, okkultisták és kabbalisták voltak többségben. Ez pedig, az ilyen
gyülekezet, aligha fogja megcsinálni a szenvedõ emberiség számára az új és
világos „Istentudomány”-t. Ellenben, ahogyan ez minden kongresszusnak szokása
manapság, megcsinálták a nemzetközi szövetséget. A spiritualisták nemzetközi
szövetségét, akik egy új, bensõségesebb
és istenesebb vallást akarnának adni a világnak.
Nem
utolsó tünete ám ez a kongresszus ennek a mi vergõdõ, beteg, átmeneti
korszakunknak. Ezer és ezer modern próféta jelentkezik, s valamennyi újabb és
jobb evangéliumot hirdet. A világ még reszket a meglévõ vallások nagy harcától,
s az új társadalmi átalakulás egyenesen minden spiritualizmus ellen tör. S íme,
közben, már kongresszust, népes kongresszust tudnak tartani az új Illések és
Jeremiások.
Ezek
még jámborok, naivak, olykor bolondok, gyakran álmodozók és sokszor gazemberek.
De vannak, találkozni tudnak, tehát
nyilvánvaló, hogy ezek egy új, jövendõ, szellemi átalakulás hírnökei. Nemcsak a
közlekedési eszközökben akarna újat az emberiség, de az isteni fogalom
megújhodásában is.
Az
is érdekes, hogy a párizsi kongresszusra legjobban a klerikális francia lapok
szórták a szidalmat. A spiritualisták még babonásabbak és sötétebbek, mint a
mindig változni képes Róma. És Róma - ez régi dolog - nem szereti, ha
sötétséggel és abszurdummal rálicitálnak.
(Párizs,
június.)
Budapesti Napló
1908. június 20.
Ód.
|