151. SERVET SZOBRA ÉS A TORDAI PAPOK

Párizs, július 7.

Párizsban pár nap óta szobra áll annak a Michel Servet-nek, akit Kálvin máglyára küldött. Voltaképpen nem volna érdemes errõl a dologról írni, mert az egész szobor-cécó klerikális hecc volt. Klerikális pápisták állíttatták ezt a Servet-szobrot, hogy bosszantsák a protestán­sokat. Valóban, ez a Servet-szobor emlékeztet mindenkit, hogy a protestáns türelmesség sokszor hasonlított az inkvizítorok vadságához. Olyan vallásos terrort, mint amilyent egykoron Kálvin Genfben teremtett, nem pipált a világ. Servet spanyol orvos és tudós volt, aki szerencsétlenségére teológiával is foglalkozott. A szentháromságról a többek között nem úgy vélekedett, mint a pápa, de úgy se, mint Kálvin. Franciaországból menekülnie kellett, mert a vienne-i püspök meg akarta öletni. A naiv Servet Genfbe menekült a pápista halál elõl, s itt elevenen megégettette a lelkiismereti szabadság pápája: Kálvin mester.

Látható ebbõl, hogy ez a boldogtalan Servet nem a klerikális pápisták mártírja, hanem a szabad gondolaté. Ha nem fut, menekül Genfbe, akkor a vienne-i püspök gyújtat alá. S az is látható, hogy a pap egyforma mind, mióta világ a világ, ha plébános, ha dervis, ha lelkipásztor, ha rabbi.

Mindez pedig haza, Magyarországra, sõt Erdélybe, Tordára van címezve. Tordán tiszteletes vagy nagytiszteletû Füzy Sándor ref. lelkész úr kezdeményezésére összeültek a keresztény papok, s kimondták, hogy istentelen szocialisták számára, akiket pap nélkül temetnek el, nem adnak a temetõjükben helyet, s harangjaikat se húzatják meg. Íme a papi szolidaritás a zseb és fanatizmus jegyében, csakúgy, mint Michel Servet korában. Máglyát ma már nem gyújthatnak a papok, de meg nem változtak azóta sem. Gondoljuk el csak, hogy annak idején Servet Tordán él, s ugyancsak akkor és ott élnek a mai tordai keresztény papok. S gondoljuk el, hogy Servet a plébános dühe elõl Füzy lelkész úr keresztény, illetve, keresztyén szárnyai alá menekül. E sorok írója kálvinista vallásba született bele, s ismeri a magyar kálvinista vezérembereket. Határozottan állítja, hogy jóval türelmetlenebbek s együgyûebbek az új eszmékkel szemben a ravasz és jezsuitizmusban nevelt pápistáknál. A protestantizmus voltaképpen a gondolatszabadság vallása volna, de papjai kontra-pápizmust csináltak belõle. Mailáth püspök bizonyosan értelmesebben gondolkozik a szocializmusról, mint Kenessey püspök. Csak akadna nálunk is valaki, aki fölállíttatná Michel Servet szobrát. Hadd szégyellnék egy kicsit magukat a gondolat-szabadságot bepiszkoló kálomista papok.

Népszava 1908. július 11.

A.