Londonban
megáldotta a frigyüket egy anglikán pap, s azóta végre, hála Istennek, hallgat
róluk a fáma. Az asszony: Gould-leány, Boni de Castellane gróf elvált felesége,
nagyon dús amerikai hölgy. A férfi: Sagan-Talleyrand herceg, Castellane gróf
rokona, a divatkirály Sagan herceg fia. Protestáns hitre kellett térniök, hogy
pap is megerõsítse a frigyüket, ami Sagan herceg vágya volt. Sok mindenbe
beleszokott már a herceg, de egyházi áldás nélkül nem tudott volna házasodni.
A
Bois de Boulogne avenue-n van egy rózsaszín, mesés királyi márvány palota.
Egész Párizs kíváncsi rá, vajon eladják-e, mint hírlett, avagy beleköltözik az
új pár? Ez a palota Boni de Castellane férji mivoltának pazar szeszélye és
emléke. Castellane grófnak se volt több vagyona, mint Sagan hercegnek, amikor
Gould Annát és százhúsz millióját megkaparintotta. De ízlése, hiúsága, a maga
ügyessége és a mások ostobasága nem engedték, hogy elaljasodjék.
Castellane
gróf Sagan hercegnek, a divatkirálynak utóda lett még a házassága elõtt. Az õ
titka, hogyan, a szabóké, az arisztokráciáé, a divatáru-kereskedõké s egyéb
hitelezõké. Mindenesetre volt szíve - mint Budapesten mondanák - sok-sok
milliót, a felesége millióit beleépíteni egy úri palotába. Ugyanõ el tudott
költeni egy képviselõválasztáson csekély ötszázezer frankot. Szóval: Castellane
gróf társaságbeli fogalmak szerint úr tudott lenni szegényen és milliókkal -
egyaránt.
A
Gould Anna új férje, akit különben Castellane gróf dühében - házasodó
szándékának elsõ hírére - elvert a nyílt utcán, más ember. Sagan herceg nem
tudta elõkelõen viselni a koldusságot, mely fiatal korára rászakadt. Nagy nevét
(a Talleyrand nevet állítólag önkényesen viseli ugyan a családja) meg-meghurcolta.
S hogy stílust csináljon életének a zabolátlanságából s a nincstelenségbõl,
Sagan herceg fölcsapott bohémnek.
Sagan-Talleyrand
herceg nem titkolja, hogy olykor nem akadt szállodás, aki egy éjszakára is
szobát hitelezzen neki. Éveken át hol egyik, hol másik egykori barátnõje,
kedves kegyeletbõl, s visszaemlékezve a herceg pénzes, gavalléros érájára,
adott hajlékot a hajléktalannak. Sok párizsi kocsis olvassa bakján ellágyultan
s nagy, baráti örömmel a herceg sikerét. Sagan herceg szeretettel frekventálta
a kocsis-taverne-eket, cabaret-ket és bálokat. Csodálatos, hogy ilyen életmód s
ilyen süllyedés után ennyi energiával tudja valaki magát feldobni.
Az
asszonyt kell ismernünk, Gould Annát, hogy Sagan herceg szerencséjét megértsük.
Az olcsó, hirtelen meggazdagodott, parvenü, amerikai famíliának tipikus
nõ-virága. Láttam néhányszor, pazar automobilján vagy lófogatán, pazarul,
gyémántosan; olyan, mint egy faluról városba került, káprázó szemû dajka.
Castellane gróf elverte vagy hatvan millióját, s amellett nem engedte volna meg
olcsón, hogy a nevét válás után viselhesse. És Gould Anna belenyúlt a
csatornákba, kikereste Sagan herceget, a nagy név züllött viselõjét, a volt ura
megvetett rokonát. Õ csak azért is fölfelé bukik, pukkadjon meg New York, London,
Párizs. Hercegnek a felesége lesz, s az õ pénze révén ez a herceg olyan úr
lesz, mint legúribb õse.
-
Takarékoskodnunk kell - mondotta egy újságírónak Sagan herceg -, mert a
feleségem évi jövedelme megcsappant. Úgy tudom, hogy egymillió nyolcszázezer frank
vagy legfeljebb kétmillió frank, amit évenként elkölthetünk. Mindegy, meg
fogjuk próbálni, hogy adósságcsinálás nélkül beérjük e szerény összeggel.
És
ne higgye bárki is, hogy Sagan herceg affektált, hencegett, avagy egyáltalában
õszinteség nélkül beszélt. Abban a percben, amikor a milliomos nõ az övé lett,
érezte, hogy õ - Sagan herceg, akinek nem sok pénz évi kétmillió frank. Most
még csak Castellane grófot, az exférjet kell kifizetni, aki a két gyereket
megszöktette. Mert két gyereke is van Gould Annának a Castellane-házasságból. S
azután minden rendben lesz, az amerikai milliók elõtt leteszi dölyfét,
fegyverét minden. Sagan herceg mintha valami rossz álomból ébredt volna föl, s
talán még Castellane grófnál is otthonosabb nagyúr lesz. S ha Gould Annának még
öt éven belül marad néhány milliója, öt év múlva talán már uralkodó herceget
keres magának.
(Párizs)
Az újság 1908.
július 29.
Diósady
|