154. SAGAN HERCEG SZERENCSÉJE

Londonban megáldotta a frigyüket egy anglikán pap, s azóta végre, hála Istennek, hallgat róluk a fáma. Az asszony: Gould-leány, Boni de Castellane gróf elvált felesége, nagyon dús amerikai hölgy. A férfi: Sagan-Talleyrand herceg, Castellane gróf rokona, a divatkirály Sagan herceg fia. Protestáns hitre kellett térniök, hogy pap is megerõsítse a frigyüket, ami Sagan herceg vágya volt. Sok mindenbe beleszokott már a herceg, de egyházi áldás nélkül nem tudott volna házasodni.

A Bois de Boulogne avenue-n van egy rózsaszín, mesés királyi márvány palota. Egész Párizs kíváncsi rá, vajon eladják-e, mint hírlett, avagy beleköltözik az új pár? Ez a palota Boni de Castellane férji mivoltának pazar szeszélye és emléke. Castellane grófnak se volt több vagyona, mint Sagan hercegnek, amikor Gould Annát és százhúsz millióját megkaparintotta. De ízlése, hiúsága, a maga ügyessége és a mások ostobasága nem engedték, hogy elaljasodjék.

Castellane gróf Sagan hercegnek, a divatkirálynak utóda lett még a házassága elõtt. Az õ titka, hogyan, a szabóké, az arisztokráciáé, a divatáru-kereskedõké s egyéb hitelezõké. Minden­esetre volt szíve - mint Budapesten mondanák - sok-sok milliót, a felesége millióit beleépíteni egy úri palotába. Ugyanõ el tudott költeni egy képviselõválasztáson csekély ötszázezer frankot. Szóval: Castellane gróf társaságbeli fogalmak szerint úr tudott lenni szegényen és milliókkal - egyaránt.

A Gould Anna új férje, akit különben Castellane gróf dühében - házasodó szándékának elsõ hírére - elvert a nyílt utcán, más ember. Sagan herceg nem tudta elõkelõen viselni a koldusságot, mely fiatal korára rászakadt. Nagy nevét (a Talleyrand nevet állítólag önkényesen viseli ugyan a családja) meg-meghurcolta. S hogy stílust csináljon életének a zabolátlanságából s a nincstelenségbõl, Sagan herceg fölcsapott bohémnek.

Sagan-Talleyrand herceg nem titkolja, hogy olykor nem akadt szállodás, aki egy éjszakára is szobát hitelezzen neki. Éveken át hol egyik, hol másik egykori barátnõje, kedves kegyeletbõl, s visszaemlékezve a herceg pénzes, gavalléros érájára, adott hajlékot a hajléktalannak. Sok párizsi kocsis olvassa bakján ellágyultan s nagy, baráti örömmel a herceg sikerét. Sagan herceg szeretettel frekventálta a kocsis-taverne-eket, cabaret-ket és bálokat. Csodálatos, hogy ilyen életmód s ilyen süllyedés után ennyi energiával tudja valaki magát feldobni.

Az asszonyt kell ismernünk, Gould Annát, hogy Sagan herceg szerencséjét megértsük. Az olcsó, hirtelen meggazdagodott, parvenü, amerikai famíliának tipikus nõ-virága. Láttam néhányszor, pazar automobilján vagy lófogatán, pazarul, gyémántosan; olyan, mint egy faluról városba került, káprázó szemû dajka. Castellane gróf elverte vagy hatvan millióját, s amellett nem engedte volna meg olcsón, hogy a nevét válás után viselhesse. És Gould Anna belenyúlt a csatornákba, kikereste Sagan herceget, a nagy név züllött viselõjét, a volt ura megvetett rokonát. Õ csak azért is fölfelé bukik, pukkadjon meg New York, London, Párizs. Hercegnek a felesége lesz, s az õ pénze révén ez a herceg olyan úr lesz, mint legúribb õse.

- Takarékoskodnunk kell - mondotta egy újságírónak Sagan herceg -, mert a feleségem évi jövedelme megcsappant. Úgy tudom, hogy egymillió nyolcszázezer frank vagy legfeljebb kétmillió frank, amit évenként elkölthetünk. Mindegy, meg fogjuk próbálni, hogy adósságcsinálás nélkül beérjük e szerény összeggel.

És ne higgye bárki is, hogy Sagan herceg affektált, hencegett, avagy egyáltalában õszinteség nélkül beszélt. Abban a percben, amikor a milliomos nõ az övé lett, érezte, hogy õ - Sagan herceg, akinek nem sok pénz évi kétmillió frank. Most még csak Castellane grófot, az exférjet kell kifizetni, aki a két gyereket megszöktette. Mert két gyereke is van Gould Annának a Castellane-házasságból. S azután minden rendben lesz, az amerikai milliók elõtt leteszi dölyfét, fegyverét minden. Sagan herceg mintha valami rossz álomból ébredt volna föl, s talán még Castellane grófnál is otthonosabb nagyúr lesz. S ha Gould Annának még öt éven belül marad néhány milliója, öt év múlva talán már uralkodó herceget keres magának.

(Párizs)

Az újság 1908. július 29.

Diósady