|
A
Jókai Magyarországa elmúlt, talán nem is volt, de Jókai-alakok ma is élnek.
Gyönyörû fenomén, nagyszerû tünet ez: a zseni emberfölöttiségének a
bizonyítéka. Magyarországból a szellemtelen cinizmus és korrupció klasszikus
országa lett. De Jókai géniusza még itt is, ott is fönntart egy kis oázist.
Emberek élnek közöttünk, akik Jókai által és szerint élnek, arany-ködben. Az
örök magyar romantika, az áldott cifra, hazudozó élet-szépség nem halt meg. Õk
se a világban éltek Gundel-Göröncsér és Máté Ilona, Máté Ilona, aki most úgy
ment el halott võlegényéhez, mint ahogy Jókai írta volna.
Ha
ebben a jellemtelen nagy városban is élnek, hogyne élnének vidéken a Jókai
emberei? Élnek, és én is találkoztam velük, Erdélyben, Dunántúl, Debrecenben. A
nagy elvonulók, a szent mániákusok, az életüket megregényesítõk, a nagy
szeretõk: valamennyien Jókai gyermekei.
Jókait
megrótták, leszólták, hogy fantáziája nem tud a földön maradni. És íme Jókaival
is az történik, ami minden zsenivel. Whistlerrõl azt mondja a Wilde-ötlet, hogy
a londoni köd tanult az õ képeitõl. Íme sohse voltak olyan emberek talán,
amilyenekrõl Jókai mesélt, de Jókai óta már vannak.
Valósággal
Jókai szerint stilizálja néhány száz vagy néhány ezer ember az életét. Van Rab
Rábynk, kõszívû emberünk, Berend Ivánunk stb. stb. Az ember megdöbben, hogy
néha az emberek milyen regényesen és mégis ismerõsen cselekszenek. Ezek a
Jókai-emberek, akikben Jókai él az álmaival.
Ha
Jókai nem él, Gundel-Göröncsér él, s Máté Ilona is egy kicsit más sorsra jut.
Egy sereg különös, de becses ember nem élne, ha nem élt volna az, akit úgy
vádoltak az élet ignoranciájával.
Ez
a géniusz, ez a zseni, ez a nagyság, mely tirannusi, ha olyan szelíd és álmodó
is. A mûvész, az igazi, nagyon-nagyon hatalmas, szent és veszedelmes. S igazuk
van azoknak, akik a különben is hitvány bûnügyi regények terjedésétõl félnek. A
zseniális bûnügyi regények zseniális gazembereket szülnek. Miként Jókai után
sugaras, gyönyörû emberfölötti emberek élnek ma is. Ma is, amikor Magyarország
- ismételjük - klasszikus földje lett a cinizmusnak és elromlottságnak.
Budapesti Napló
1908. október 8.
Ód.
|