198. JEGYZETEK A SZAJNA MELLÕL

Párizs, május 7.

I.

III. Napóleon és a magyarok

[Saját tudósítónktól.] Íme: III. Napóleon egykori hadügyminisztere csak most, negyven év múlva árulja el emlékirataiban, hogy Eugénia császárné okozta a francia-porosz háborút. Párizsban összeállott egy sereg ember, hogy közösen, mint akkori szemtanúk, írják meg a császárság végét s Párizs ostromát. Ez a fatális ember, ez a szerencsétlen néhai kis Napóleon (ez a fattyú - mondaná Rochefort) megint sokat beszéltet magáról. Gambetta leveleit most adták ki, s az egészen ifjú Gambetta édesapjának azt írja Napóleonról, hogy még franciául se tud. „Hottentott, magyar és porosz, vegyes zavarral beszél egy olyan francia nyelvet, melyet senki se ért meg.” Íme, milyen módon jut bele a magyar név a világhistóriába, amikor belejut. Igaz, hogy a tanultabb franciák valami affélét is hallottak, hogy bizonyos gróf Andrássy Gyulán múlott, hogy Ausztria-Magyarország hátba nem támadta a Rajnát átlépõ porosz hadsereget. De akik azt hallották, azok se mind tudják, hogy ez az Andrássy magyar volt, s ha tudnák, se publikálnák. Azonban azt legalább egymillió francia tudja, hogy III. Napóleon magyar bajuszpödrõt használt. Hogy vitézebb, marconább arca legyen, ezért használta, s hogy ez nekünk, magyaroknak, szomorú szimbólum, erre aligha gondolt.

II.

Edward király mulat

A Rue de la Paix-n sétál egy jóképû, persze-persze, hogy nagyon elegáns öreg úr. Anglia királya, India császárja stb. stb. s az a régi walesi herceg, aki sok csintalanságot mûvelt valamikor Párizsban. Igaz, hogy elõtte néhány detektív jár s utána legalább ugyanannyi, de harminc lépésre. És mégis úgy van, hogy a földkerekség legnagyobb birodalmának fejedelme jár-kel, mint akárki, te vagy én. Ez mégiscsak Párizs, s ezt mégse lehetne még egy metropolisban, New Yorkban sem megcsinálni. Hiszen ha akarja, azt se muszáj tudni, hogy õt detektívek õrzik mégis, sõt olykor valószínûleg azt hiszi, hogy megszökött õrei elõl. Melyik város ma a világon, ahol ezt megtehetné Edward király, vagy akár Leopold, ki szintén császár Kongó révén s a belgák királya? Hogy irigyelheti õket Vilmos császár, sõt talán még más is ebben a fejedelmeket agyontisztelõ Európában. Jó ez a köztársasági Franciaország, ez a babiloni Párizs azok számára, akiknek otthon a köztársaság halált jelentene.

III.

Vilmos császár nagy õse

Voltaire-nak azt írta volna Frigyes, a Nagy, hogy az embercsordával nem szabad nobilisabban bánni, mint a csordás bánik a barmaival. Érdekes, mert Nietzsche õsét a trónon találjuk meg, s érdekes, hogy Nagy Frigyes mondása éppen ma a legdivatosabb. Egy republikánus francia miniszter, aki ráadásul szocialista, sõt anarchista múltú, megfejelte a Nagy Frigyes mondását, mondván:

- Éppen elég volt a népbõl, az úgynevezett demokráciából, mert végül rá fogunk licitálni a népre.

Az „odi profauum vulgus” éppen most, a demokrácia állítólagos korszakában a legdivatosabb. A tömegeket utálják azok, akiket a tömegek hite emelt magasra. Nagy Frigyes még ártatlan volt, mert õ Isten kegyelmébõl volt, s a tömegek akkor nem számítottak. A mai hatalmasok azonban méltók azokhoz, akik maguk felé emelték õket.

IV.

Mahomed szultán s a párizsi nõk

Nem tréfa: Franciaország külügyminiszteri hivatalába nap-nap után illatos levelek jönnek. Francia nõk kérik kormányuk protekcióját, hogy juttassa õket az új padisah háremjébe. Ez a nem tréfás, de komoly jelenség többet éreztet esetleg, mint a londoni börze. Ha a nõk úgy vágynak Mahomed szultán mellé, akkor a szolonikii hadtest jól operált. A nõk szimatja minden szimatnál jobb… azaz, más baj is lehet itt, Párizs és Franciaország nem tudja ellátni azokat a nõket, akiknek az az igényük, hogy elláttassanak. Tehát - esetleg - nemcsak a szultánnak nem bizonyos a sorsa, de a francia nõké sem.

Pesti Napló 1909. május 12.

Ady Endre