Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Ady Endre
Ady Endre összes prózai muve. 2

IntraText CT - Text

  • 9. KÖTET CIKKEK, TANULMÁNYOK 1907 október-december
    • 202. AZ AUTOMOBILOK ORSZÁGÚTJÁN
Previous - Next

Click here to hide the links to concordance

202. AZ AUTOMOBILOK ORSZÁGÚTJÁN

Párizs, május végén

[Saját tudósítónktól.] Fontainebleau-hoz közel, a párizs-marseille-i nagy országút mellett, erdõs, pompás helyen, kis hotelben éltem néhány napot. Itt vadásztak legszívesebben valamikor Franciaország királyai, s egy-egy diadalmas vadászat emlékeit ma is õrzik még itt-ott oszlopok, tornyok. S most éjjel-nappal rettenetes üvöltés rohan át meg át az erdõs tájon, mintha babonás álmok elátkozott lelkei ordítanának. Nem, ez az automobilok divatos jeladása, s a régi pompás nemzeti fõút Párizs és Marseille között ma az automobilok legellepettebb útja talán egész Európában. Marseille-bõl folytatódik a híres napóleoni Corniche-úttal, s Párizstól északra is felszalad. Olyan kontinentális automobil-út ez, mint a keleti expressz-vonat sínpárja a nagy és gyors gõzösök számára. Belefutnak nagy országutak Belgiumban, Németország felõl, Svájcból, Spanyolország felõl s Olaszországban. Olyan ember számára, aki nem mai csirke, keletrõl való, s huszonegy éves korában ült elõször félve-álmélkodva gépkocsin, mesés szenzáció ezt az õrült, vágtató versenyt nézni. Az én kis hotelem automobillal egy iramodásnyira volt csak Párizstól, s mégis olyik napon harminc-negyven automobil pihent az udvarán. Naponként száz és száz kocsi repült el elõttünk üvöltve, tülkölve, sípolva vagy trombitálva Párizs felé vagy Párizs felõl. Egy angol társaság, avagy amerikai vacsorázott az asztalom mellett egy este: Brüsszelbõl rándultak ki - Dalmáciába.

Nekünk még Magyarországon kevés a útunk, a pénzünk, az automobilunk, s aligha sok embernek van fogalma arról, hogy az automobil másutt - hol tart már. Ezen a nagy úton úgyszólván alig jár más alkalmatosság, mint gépkocsi, s most burkolják éppen újra ezt az utat az automobilok számára valami újféle aszfaltburkolattal. De nekünk még kevésbé van arról fogalmunk, mi mindent változtatott meg már eddig is Európa nyugatán a gépkocsi. Egészen új rendszert kell adni a nyaraló- és üdülõ-helyeknek, az országutak mentén feltámadnak a postakocsik korából a vendégfogadók. Persze, ezek ma már luxushotelek, nagy, kényelmes automobil-színekkel s fényes ebédlõ-termekkel. Érzi a vonat, az üzlet, a színház, még a könyv is érzi az automobilt, a gyorsaságot, mely elsöpri, elvonja tõle az embert. Másképpen folyik a vadászat, az õszi kastély-élet, a nyaralás, más szabású ruhákat viselnek az emberek. Régi foglalkozási módok pusztulnak, s újak születnek, új igények, új intézmények, új szokások, ahol az automobilok egyre sûrûbben vágtatnak. A gazdag ember ezután az elõkelõ premier, vagy vernisszázs elõl egy kis nyolcszáz kilométeres sétakocsikázással tér ki. Könyvolvasásra persze, hogy még kevesebb lesz az ideje, de viszont olyanféle új szokásokkal, mint a többiek között a sátorozás, sok, szép kárpótlást nyer a mai, boldog, gazdag ember. Nekiindul összehajtható sátraival hatalmas automobilján, s ott ver tanyát, ahol szép, s ahol kedve telik. Akár napokig elélhet egy óriási erdõ közepén, szakácsot vihet, fõzethet, mulathat, s ilyen közel a természethez - az automobil vitte.

S ahol IV. Henrik nagy vadász-hajszái s víg vadász-torai folytak, Brunoy és Fontainebleau környékén pusztul a vad. Még húsz évvel ezelõtt is Párizshoz közel ez volt, ez a vidék a Nimródok Kánaánja. S egy pocakos párizsi polgár a francia királyok restaurált vadász-leshelyein királyi gõggel elábrándozhatott. Talán elpusztították a vadakat, talán az erdõk állatjai megutálták sorsukat, hogy õk a királyi vadak bugris puskások számára éljenek. De ha penzióban tartanák is õket, ha lennének, most már úgy se maradnának - az automobil miatt. Még a madarak veszik legkönnyebben a sorsukat, s én olyan ékesszavú kakukokat is hallgathattam Brunoy-ban, mint egy szép kakuk-óra. Õz, nyúl, róka s másfajta négylábú nem bírja ki az ördögszekér zaját és bûzét, a madarak egyelõre nyugodtak - az elsõ igazi légi automobilig. S egy-egy bagolymadár éjszakánként fájdalmasan csóválhatja a fejét, ha látja a rohanó, vakító lámpájú kocsikat. Be szomorú sorsú lények lehetnek - gondolja -, akiknek így muszáj éjjel-nappal rohanniuk, kuvik, kuvik.

Pesti Napló 1909. május 30.

Ady Endre




Previous - Next

Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License