70. KÍNAI TÖRTÉNETEK

Nagyon divatos volt egypár évtizeddel ezelõtt kényesebb témákat kínai történet alakjában megírni. Persze minden copfos atyafiról rá lehetett ismerni egy-egy ismerõs alakra.

Kedvem volna ezt az agyondolgozott zsánert feleleveníteni.

Annyi téma kínálkozik most a kínai történetekre.

Annyi érdekes dolgot lehetne megírni, annyira aktuális a kínai tincs…

De nem merem. Kínában - állítólag - furcsa szokás van.

Ha a skribler ember igazságot ír, hatóságilag kényszerítik arra, hogy saját magán harakirit kövessen el.

Ez pedig nem lehet kellemes mulatság - szintén állítólag.

Nem tehetek okosabbat tehát, mint csak magamban dudorászom a Vun-Csi nótáját:

Csúf, csúf csakugyan
Az a csúnya tincs…

…De ezt is csak olyankor tehetem, mikor a mandarinok nem hallják.

Mert ha meghallják, jön a harakiri: csúnyán lecáfolnak…

Debreczeni Hírlap 1899. február 13.

Erdneyda