|
Félti a leányokat -
Tehát nyugdíjazza az igazgatónőt - És kit tesz a helyébe? - Geőcze
Saroltát a keresztény-szociálist.
Gróf
Apponyi Albert gondoskodott róla, hogy ha már papok és apácák kezébe nem adhat
minden iskolát, legalább ki ne nevezzen sehová olyan tanítónõt, tanárt, akinek
a viselkedése, vagy éppen a felekezeti viszonyai arra engednek következtetni,
hogy nem lesz a klerikális eszmék kész szolgája. Az új tanárnemzedék
reakcionárius szervezése teljes sikerrel folyik. A papok és mágnások
miniszterét azonban ez nem elégíti ki. Gondoskodni kell róla, hogy a legfõbb
vezetés is mindenütt teljesen „megbízható” kezekbe kerüljön. Az utóbbi esztendõ
alatt feltûnõen sok változás történt az állami intézetek igazgatásában. Nem lehet
mindenütt kideríteni a változások titkos rugóit. Annyi azonban bizonyos, hogy
Apponyi még véletlenül sem nevezett ki liberális érzelmû, vagy éppen
szabadgondolkodó igazgatót.
Az
Apponyi-féle kinevezések sorába egészen jól beleillett, hogy az ország egyik
legnagyobb és legfontosabb intézetének, a budai
állami tanítónõ képezdének élére Geõcze Saroltát tették. Geõcze Sarolta
mindig nagyon sokat szerepelt. De nem az iskolában, nem a tanítás terén, hanem
mindenütt, ahol a neve a nyilvánosságra kerülhetett. Keresztény-szociális
agitátornõ-féle és írónõ volt, akit, kenetes mûveivel együtt, sohasem vettek
valami komolyan. Csak most Apponyi idejében, amikor a klerikális törekvések
minden megnyilvánulásának felvirradt.
Geõcze
Sarolta kinevezésének egyenesen bevallott célja volt, hogy az intézet
klerikális kezekbe kerüljön. Elõbbi igazgatója, Katonáné Thuránszky Irén
teljesen munkaképes, egészséges és aránylag fiatal erõ, akinek a
nyugdíjaztatására nagyon nehéz volt ürügyet találni. Apponyiék azonban
leleményesek. A mit sem sejtõ igazgatónõvel közölték egy szép napon, hogy magasabb etikai szempontból nem
engedhetõ meg, hogy a tanítóképzõ intézetben házaspár lakjék, hogy a fiatal lányok közelrõl szemléljék a
házastársak mindennapi életét. Felszólították tehát Thuránszky Irént, hogy
jelöljön ki egy vidéki intézetet,
amelyben mûködni hajlandó. Hogy vidéken nem kell-e érvényesíteni a magasabb
etikai szempontokat, arról nem szóltak semmit. Thuránszky Irén nem volt
hajlandó vidékre menni. Tehát nyugdíjazták. Utódja Geõcze Sarolta lett, aki
semmiesetre sem botránkoztatja meg az ifjú és gyöngéd leányokat.
Az
állami nõképzõ intézetek vezetõi most bizonyára remegve várják, mikor kerül
rájuk a sor. Akik férjnél vannak, az állásuk kedvéért szívesen elválnának már.
De ki tudja, milyen ürügyet talál ki akkor a leleményes Apponyi. Mindenesetre
méltánylandó, hogy ez a széphangú ember, ez az ország primadonnája, örökké a
politika leggyanúsabb útjain járva is annyira megõrizte gyöngéd, szûzies
gondolkodását. Csak az a kérdés, vajon a gyerekeit otthon nevelteti-e. Mert, a
saját bevallása szerint, nem elõnyös - magasabb etikai szempontból - ha az
apróságok közelrõl szemlélik egy házaspár életét.
Budapesti Napló
1907. október 6.
|