217. TÖMÖR JELLEMZÉS

Ha az utókor majd valaha az osztályparlament tömör és rövid jellemzésére lesz kíváncsi, akkor ezt kell neki elmondani. A szombati ülésen egy képviselõ interpellált az általános választó­jogról. Mikor azt panaszolta el, hogy Ausztriában a lakosság huszonegy százaléka választó, nálunk pedig alig hat százaléka, akkor közbeszólt egy népképviselõ (nevével, fájdalom, nem szolgálhatunk az utókornak):

- Az is sok.

Amikor pedig az interpelláló képviselõ arról beszélt, hogy a nép elidegenítve, elkeseredve nézi az osztályparlamentet, akkor közbeszólt egy másik képviselõ (az utókor számára itt a neve: Nagy Emil volt):

- Jöjjön a kerületembe, agyonveretem.

Ebben a két közbeszólásban benne van az osztályparlament természetrajza, a kezdet és a vég. Ezek a képviselõk gyûlölik a népet. Idegenül tekintenek rá. Félnek tõle. Minthogy a mandátum tõle függ, megvásárolják, kicsalják, kiszavalják tõle a mandátumot. De tudják, hogy a népért õk nem akarnak és nem fognak semmit se tenni. Tehát félnek a néptõl. Sokallják - ezek a „népképviselõk”, - a hat százalékot is. Ez az egyik. És a másik? Ha nem félnek a néptõl, ha a választóikkal érzelmi közösségük van, akkor ez a közösség a korlátolt fanatizmus közössége. Az elsõ típus alkohollal mérgezi meg a választóját, a második típus a lelket mérgezi meg dühödt uszítással. Az elsõ nem mer a választója szeme közé nézni, a másik furkós botra akarja kapatni a választóját, akivel sikerült elhitetnie, hogy a furkósbot segíthet nyomorúsá­gán. Csak értelmes, felvilágosodott, nyugodt, józan nép nem kell egyiküknek sem.

Budapesti Napló 1907. október 15.