Na,
a gyáriparosok szövetsége nem nevezhetõ éppen forradalmi kedvû egyesülésnek.
Hazátlan bitangoknak is alig nevezhetõk azok a tekintélyes és vagyonos férfiak,
akik ebben a szövetségben ülnek. Még darabontoknak sem mondhatók. És
szerkesztett ez a komoly, tekintélyes, megfontolt egyesület egy olyan lázító,
vérforraló, keserûséget keltõ feliratot a parlamenthez, hogy nincs az a
szociáldemokrata újságcikk, amelyik vele a versenyt felvehetné. Egyetlen nagy
kivándorlási árterület Magyarország: - így lázít a szövetség. Az adórendszer
rettenetes: - izgatnak a gyárosok. A drágaság szörnyû: - agitálnak ezek a
milliomos agitátorok. Ingyenes állami népoktatás kell: - hirdetik ezek a
darabontok. Föld kell a népnek: - állapítják meg ezek a gyanús
társadalomtudósok. Egy radikális program, a magyar nép megmentésének a kész
tervrajza a gyáriparosok felterjesztése. Mit fog rá mondani az
osztályparlament? Valószínûleg semmit. Hallgatni fog. Az ország azonban tudni
fogja, hogy a gyáriparosok hangja a kultúra, a haladás, a nemzeti gyarapodás, a
pusztulásból való megmenekülés hangja. A kultúra-gyilkoló és nemzetölõ
latifund[i]ummal szemben a gyár: a kultúra fejlesztését és a nemzet
gyarapodását jelenti. Hiszen a gyáriparosok felterjesztésében az uszításnak, a
dühödt munkásgyûlöletnek egyetlen szava sincs. Ezt a beszédet, ezt a hangot,
ezt a felterjesztést tisztelettel, szeretettel és okulással fogja hallgatni az
ország.
Budapesti Napló
1907. október 15.
|