|
Mielõtt
szétlebbent a függöny, már széltében beszélte a Magyar Színház elõkelõ
közönsége, hogy az a francia színésznõ, aki játszani fog, nem francia, hanem
román-magyar vérkeverék, s valahonnan a Balkán valamelyik szerény államából
jött hozzánk. Külsõ szenzáció, reklám-zaj, idegen-láz nem tüzelt bennünket,
Costance Lindennek erõszakos kézzel kellett letörnie a maga pálmáját. Ez
sikerült is neki. Egy magas, elegáns színésznõ állott a színpadi lámpák
fényében; biztosan, otthonosan, könnyû fölénnyel mozgott, kedélyével beragyogta
a színházat és küzdve a francia akcentussal és néha egy kissé még önmagával is,
bájosan, igazán franciásan tudott elcsevegni. Egy nem differenciálódott és - a
szó legmagasabb értelmében vett - modern színésznõvel van tehát dolgunk, aki
egykor majd nemcsak nehéz lelki problémákat tud felbogozni, hanem egy nõvel,
egy igazi asszonnyal, akinek egészséges humora, puha hajlékonysága
megveszteget, és örülünk, ha száját beszédre nyitja. Ez a legasszonyabb asszony
tegnap este ügyes eleganciával tudott besimulni Maurice Donnay párizsi mondén
vígjátékába, az Education de prince-be,
ahol a balkáni vaskos érzékiességet a francia társalgás könnyû fordulatossága
lengi körül. Linden Szilisztria királynéját játszotta és mondhatjuk, Donnay
egész szellemét visszatükrözte. Ez a balkáni királyné is tetõtõl-talpig
asszony, olyan, mint Linden lehet, könnyed és érzéki, aki kárörvendõ kedvvel és
tapsoló örömmel kergeti a kis balkáni princet a párizsi asszonyok ölébe, s
kacagva nézi, mint úszik el ezalatt fia királysága, amely ha balkáni is, mégis
királyság. Ez a Donnay-féle operaénekesnõbõl lett királynõ örül a csóknak
magáért a csókért, akár õ, akár más kapja, mert a világa, mindene a szerelem,
mert asszony. Linden olykor izzó, olykor diszkréten letompított színekkel, sok
rátermettséggel festette meg ezt a kedves asszonyportrét. A közönséget lassan
egészen meghódította, és a felvonásközökben boldogan, túlontúl szerényen
köszönte meg a tapsokat, mint olyan színésznõ, aki még nem sok izgalmas sikert
élt át…
Budapesti Napló
1907. október 23.
|