|
Akik
tegnap a temetõben jártak, azt beszélik, hogy nem volt ott árvább és szomorúbb
sír a Jókai Mórénál. Oh, mi ezt elhisszük, mi ezt olyan természetesnek találjuk
ma. Az is marad sokáig még a Jókai-sír: árva és jeltelen. Nincs nekünk ma se
idõnk, se szívbeli képességünk egy Jókai-kultuszra. Bartha Miklósnak díszes,
nagyszerû síremléke van, s lesz hamar szobra is. Ugron Gábor kijelentette, hogy
Kossuth Lajosnak nem kell külön külsõséges emlék. S egészen hiteles helyrõl
tudjuk, hogy Strobl, aki nyugodtan késik Kossuth Lajos emlékének külsõ
megörökítésével, Kossuth Ferenc számára
elõre elkészítette a díszes nagyszerû síremléket és obeliszket. Szabad-e
hát ma türelmetleneknek lennünk Jókai miatt? Ma csakis az élõk kapnak
kegyeletet s azok a halottak, akik a ma élõket hatalomhoz segítették. Szegény,
nagy Jókaink várjon egy jobb, emberségesebb korszakra. Talán Magyarországon se
tarthat örökké a sötétség, az új erkölcsöknek ez a mai félelmetes éjszakája.
Budapesti Napló
1907. november 3.
|