222. ACHIM ANDRÁS ÜZENETE

- Levél Ugron Gáborhoz -

Achim L. Andrásnak, a volt paraszt-képviselõnek s Ugron Gábornak egy kis afférjük támadt. A rabonbán-utód meggyanúsította és megsértette egy képviselõházi közbeszólásával a paraszt­pártot és annak vezérét. Achim L. Andrásnak, aki levelet írt a Budapesti Naplóhoz, joga van a védekezéshez, s e joghoz mi helyet is adunk. Achim L. András természetesen nem kölcsönkért és csinált stílusban írta meg a leveléhez mellékelt nyílt levelét Ugronhoz. A maga saját õszinte és õszintén goromba hangján, amihez megint joga van. Ez a hang nem a mienk, de az Achimé, s értjük Achim fölháborodását. S ha nem is írjuk alá, de szívesen leközöljük Ugronhoz írott levelét. Íme a levél változtatások nélkül, amint Achim megírta:

Békéscsaba, 1907. nov. 28.

Nyílt levél Ugron Gáborhoz.

Tisztelt képviselõ úr! F. hó 23-án Petõ Sándor, pártunk és Békéscsaba orsz. képviselõje, interpellációt intézett a belügyminiszter úrhoz a Békéscsabai Népegylet feloszlatása ügyében.

Ezen interpelláció közben te nagy, dicsõ, szeplõtlen, elsõ osztályú hazafi, sértõleg oda­kiáltottál képviselõnk felé, hogy mink „bujtogatunk, lázítunk” és hogy „darabont-szövetségesek” vagyunk, kivált pedig Achim L. András. Hozzászoktunk a mai idõben úgy a kikeresztelkedett fajmagyar, valamint az összes analfabéta panama-lovagoktól, hogy az immunitás gyászos köpönyege alól az ország becsületes, nekik dolgozó és õket, a heréket fenntartó népet, embereket gyanúsítsák, sértegessék, rágalmazzák. De téged, a nagy és furfangos székelyt mink se sorozunk a buták közé, mert hisz láttuk, eléggé okosan és ügyesen táncoltattad meg a nagy bankügyed tárgyalása alkalmával a sok ügyvédet és vádlóidat. Mégis hogy valótlan dolgokkal gyanúsítod a Parasztpártot és engem, ebbõl azt kell levonnunk, hogy úgy az, aki neked ezen aljas vádakat besúgta a parasztpártról és a Népegyletrõl meg rólam, valamint az, aki a becsületes dolgozó népet bizonyíték nélkül gyanúsítani, rágalmazni és sértegetni merészli az immunitás berkeibõl, az mind alávaló, gyáva himpellér és tekintse magát tõlem a mai naptól fogva pofonvágott kreatúrának.

Amióta hazafias bódétokból kidobtátok a parasztot magatok közül, nem voltam még köztetek. Bizonyára annak tulajdoníthatom azt, hogy nem feleltél még a szeptember hóban hozzád intézett viszontkérdésemre, abban a beszélgetésben, amely a bécsi gyorsvonaton folyt le közöttünk. Lehet, hogy az általános választói jog sürgõs behozatala feletti honmentõ gondjaid közepette felejtkeztél el azóta a válaszadásról. Látod, ha nem eleveníted fel a ti parlamentetekben az én ott rég meggyilkolt nevemet, talán én sem mondottam volna el most a kis intermezzót, mely közöttünk történt. De így ad notam! Nem bánom én, hadd hallják!

Mondom: a bécsi gyorsvonaton történt. Én Sopronból, te pedig - nem mondom, hogy Bécsbõl jöttél. Csakhogy a folyóson évelõdni [!] kezdettél velem, és azt mondottad: no Andris, elosztottad-e már az Alföldet a parasztok között? Mire én azt feleltem: Sajnos, az Alföld felosztva még nincs, de reméljük, mert hogy tik, akik ezt több mint 30 év óta hirdetitek a népnek, ti vagytok most kormányon - most tehát teljesíteni fogjátok? - Azonban, így kérdeztem én tovább tõled, ne a földosztásról beszéljünk, hanem azt mondd meg: jobban fizetik-e a zabot most Bécsben mint 48-as korodban?

Te erre se szó, se beszéd, csak elfakultál, becsaptad magad után a szakaszod ajtaját, engem a faképnél hagytál, s a felelettel a mai napig is adós maradtál. Pedig engem fene mód érdekelt ám ez a kis gazdasági kérdés, mert nekünk, a parasztpártnak is lenne egy kis zabunk eladó. Hát ha a te jól ösmert forrásaidnak közvetlen lehetne liferálni, ne engedd, hogy nyerje[n] a te szegény véreiden a zsidó profitot.

Most pedig végül, nagyságos képviselõ úr, ne haragudj, hogy csak úgy, paraszti módon levelemben letegeztelek, de aki a tegezést kezdette közöttünk, az nem én voltam, hanem te. Elvégre is azt hiszem, hogy egy tegezõdõ paraszt még mindig nem oly veszélyes, mint egy szekercés paraszt, aki „ejnye ebadtája az ilyen népszeretetnek” fejszével keresi filléreit képviselõje minden jót magához ölelõ karjai körül.

Maradtam a földosztásnak teljes tisztelettel feltétlen híve

Achim L. András
A Magyarországi Parasztpárt elnöke.

Budapesti Napló 1907. november 29.