|
Lengyel
Menyhért megírta már itt egyszer, hogy az Isten egyre ünnepeltebb valaki lesz
mostanában. André Gide új könyve, a „La Porte étroite” szintén ezt a nem tegnap
óta figyelt jelenséget igazolja. A dogmatikus vallások egyházi és világi papjai
komikusak az õ jajgatásaikkal. Való dolog, hogy az õ vallásaikkal egy kis baj
van, s az õ Isteneik kezdenek megfakulni. De annyi religio, igazi Isten-vágy
még nem élt az emberi civilizációban, mint ma. Borzasztóul szeretnõk igazi
alakjában meglelni az Istent, s az írók még természetesen türelmetlenebbek és
idegesebbek a keresésben, mint a filozófusok. André Gide-nél, aki új könyvében
vallásos, istenes és modern ügyekkel bíbelõdik gyönyörûen, fontos dolog, hogy
félig protestáns ember. Különbözõ vallású szülõk gyermeke elõtt lesz
legkomolyabb rendszerint az Isten és a valláskérdés. De André Gide nekem
másért is kedves: soha hasonlóbb embert írói és emberi kialakulásában nem
találhatnék - magamhoz. Hogy a kálvinista predestináció milyen igaznak,
mélységesnek tûnik föl ilyenkor nekem. Majdnem egyformán szült és indult
embereknek majdnem ugyanazon életfölfogásig kellett eljutniok. André Gide-nek
is protestáns pásztorõsei voltak, s õ is prédikátor, bármennyire kívánna csak
mûvész lenni. Szabadgondolkozó vagyok, s ha ki nem dobtak azóta, választmányi
tagja a magyar szabadgondolkozóknak. De nem ismerek szebb szabadgondolkozást,
mint az Istennel való nyugtalan és kritikus foglalkozást. Vagy-vagy: végre
valaki vagy megtalálja, vagy véglegesen leszámol vele az emberi élet gyönyörû,
elképzelhetetlenül nagy megkönnyebbülésére.
Ny 1910. február 1.
Ady Endre
|