|
- Ady Endre „A
Jövendőhöz” -
Párizs,
1910. márc. 8.
Hát
addig csúfolták „paraszt Párizs”-nak Hódmezõvásárhelyt a budapesti skriblerek, hogy
a „paraszt Párizs” hirtelen beszélni kezd magáról, mint a magyar intellektuális
forradalom új sánc-helye. Nem tudok szebbet és jobbat mondani, mint hogy engem
lepett meg legkevésbé Hódmezõvásárhely ébredése, kulturális nyugtalansága s az
„A Jövendõ”. Így kellett történnie, s így lesz ez még sok olyan elátkozott
szögletében Hunniának, ahol ma még csak halál s legföljebb egy kis prüszkölõ
bosszúság lakoznak. Itt Párizsban, hova sok magyar csalódással rejtõztem el,
olvasom az „A Jövendõ”-t s néha-néha örömet érzek. Ritka eset ez, hogy én
örüljek tudniillik, de az Önök lapja örvendezésre méltó. Hiszen Budapesttõl
Orsováig voltaképpen minden, ami van, csak kezdet, de kaotikus, nyugtalan és
ennélfogva minden szépet ígérõ. Magyarországon ma az a fontos, hogy az emberek
ne aludjanak tovább, s ha alusznak is még, de legalább nyugtalan álmaik
legyenek. Biztos, mert ez törvény, hogy a mi mai kultúr-iparkodásunk is majdan
a Nyugaton már észlelhetõ reakcióval fog járni. De, istenem, még olyan messze
vagyunk a csalódásoktól, hogy gazember az, akinek nálunk nincs hite. Tehát: elõre, a forradalom nevében, melynek
székhelye az a Párizs, honnan testvéri szeretettel küld üdvözletet a másik
Párizsnak - Hódmezõvásárhelynek.
A Jövendő 1910.
március 15.
Ady Endre
|