|
Jézus
példázata s Máté evangéliumában olvasható a tíz szüzek históriája, kiknek „az
öte pedig eszes vala, az öte bolond”. Henri Bataille azt állítja, hogy õ a
bibliai esetre célzott új darabjával, melynek címe „La Vierge folle”, s a
Gymnase-színházban adatik. Ez csak megint azt mutatja, hogy Henry Bataille-nak
még mindig az a legfontosabb dolga, hogy Bernsteinnél különbnek lássák. Valami
igazán érdekes álliteratúra, amit Bataille a színpadon produkál, s megható
volna ez az irodalmi iparkodás, ha õszinte is volna. De nem az, miként nem igaz
a Bataille darabjának már a címe sem, nem igaz a többi sem, amit õ magából
kimagyaráz vagy magába belemagyaráz. A Biblia bolond szüzei azért voltak
bolondok, mert lámpásukba nem gondoskodtak olajról elõre, mikorra jön a
võlegény. A Bataille bolond szüze hercegkisasszony, aki beleszeret egy már nem
fiatal milliomos fiskálisba, megszökik vele, de agyon (vagy szíven?) lövi
magát, mikor látja, hogy az õ férfiát a felesége nálánál nobilisabban tudja
szeretni. Hol van a bibliai példázatnak ereje, szépsége és hûsége, és vajon
Bataille hitte, amit el akar hitetni? Furcsa dolog, s a „Maman Colibri” íróját
igazán jelessé teszi az, hogy néha mintha - érezne. Valami szerencsés
keverésével a kipróbált szavaknak a kezdõ, ifjú, versíró, lírikus Bataille-t
tudja meggyanúsíttatni színpadi dolgaiban. És annyira fél Bernsteintõl, hogy
tudatosan hibákat követ el, színpadra dolgozó embernél súlyos hibákat, de csak
azért, hogy õ literátusabbnak vélessék, mint Bernstein. Szerencsés ember, mert
a Chantecler után õ jött új s valamennyire tisztességes színdarabbal, s a
haragos kritikusok beléfogózhattak - Rostand ellen. Budapest és Magyarország
bizonyára hamarosan megkapják a Henry Bataille darabját: nem fog kárt tenni
ízlésben és egészségben. A Gymnase-ban nem rosszul játsszák, de még ahol
rosszul játszanák is, megmarad némi gyanú: ez a Bataille hátha mûvészember,
mert semmit se lehet tudni biztosan.
(Párizs,
április 11.)
Ady Endre
|