|
(Mária látogatói)
Kabos
Edének új könyve van, mely nagyon-nagyon elolvasandó: Mária látogatói, ez a
címe a könyvnek, az elsõ novellától kapott cím. Mert Kabos Ede új könyvében
újabb novelláit gyûjtötte össze, az õ írói mivoltának legbeszédesebb
tanulságait és szép bûneit. A címadó novella például Anatole France receptje
szerint készült, bár Kabos Ede egyike a legbüszkébb és önmagát legjobban
izoláló valakiknek. S mégis (Kabos is érezhette, s én pláne látom, bûnbánóan,
elõször, látom): Kabos e novellájában mutatja legjobban, hogy õ a lírából
kisummázott lírikus. Húsz novellájából legalább tíz olyan nagyszerû líra, hogy
Kabos Edét még csak ezután fogják igazán meglátni. Mesésen becsületes íróélet
volt az övé, s fölséges bizakodás kellett ahhoz, hogy Kabos ne hagyja abba
hitét és írását. Õ koránérkezett ember volt, kor és divat ellen hadakozó és
tele annyi érzéssel, amennyi belõle az õ idejében a legnagyobb magyar lírikust
csinálhatta volna. Még ott is, ahol anekdotát mond el, ráismerek arra a
Kabosra, aki az élõ Vajda Jánost a legtisztábban látta és szerette, s aki nem
ijedt meg az Ady-versek legelsõ, buta vagy gonosz ostorozóitól. Író volt
mindig, igazándi író, az a valaki, aki valaki, s nem egy pályára-kényszerült
félember. S ma inkább író, mint bármikor, s ma kevésbé tehet róla, mint
bármikor, hogy az íróságra örökölt nyavalyásságán, ti. õszinteségén fölül is
túlságosan fölfegyverezte magát. Ennyi tudás, írói becsületesség és fantázia
sok volt anno dacumal a magyar publikumnak, ma is sok, és sokáig sok lesz még.
Viszont az echó elmaradása - miért ne valljuk be? - sok-sok tehetséget
visszafejlesztett (jó szó ez az alapjában bolond szó) Kabos Edében. Hagyján,
hogy elvesztette a fiatalságát; mert ezt mindnyájan megcselekedjük, de
elzsibbadtak lelkében a nagy, szûz mûvészbátorságok. S mégis, ez a nem viharzó,
ez a bölcs, ez a méltán kesergõ ember ma, jobban, mint valaha, író, és nagy
író. Nálunk minden és mindenki lejárja magát nagyon hamar, s valaki legyen, aki
tovább mer élni, mint Petõfi Sándor, évszámokban tudniillik. Ha csak író, csak
írnivalóinak fanatikus bolondja, rosszul jár, mert képviselõvé kell magát
legalábbis fölnyalnia. Valami konszolidálódást kezdek észlelni a magyar
szellemi életben abból, hogy Kabos Ede egy új könyvet írt, s annyi könyve után
ez az új könyve fejlõdést jelent.
Ny 1910. április 16.
Ady Endre
|