19. JEGYZETEK A SZAJNA MELLÕL

Párizs, április 22.

I.

Nizza város balesete

[Saját levelezõnktõl] Nizza város balesetét minden szépítgetés nélkül érdemes csak elmondani - talán Budapest okulására. A Riviéra fõvárosa nagyon bízik önmagában, s nem udvarol Franciaország fõvárosának, ahogyan illenék. Pedig Nizza és a Riviéra egyre inkább Párizsból és Franciaországból élnek, s az üzlet - üzlet. Nizza város évek óta szubvenciót ad egy párizsi lapnak ékes reklámokért, de egyetlen egy lapnak csupán. S ez nem lett volna baj, de ezt tudták a többi párizsi lapok, s csak várták a bosszú óráját. Majd mikor nem lesz elég Nizzának a maga változóságában is rendes, bizonyos, nemzetközi publikuma, de éppen Párizsra szorul rá. S így történt: Nizza város hatszáz-, vagy nyolcszázezer frankot szavazott meg egy aeroplánverseny céljaira. Talán százezer vendéget is vártak, s a nizzai szállodások, kereskedõk sok-sok százezer frankot. Lehet, hogy nagyon is sok már az aeroplánverseny, a nizzai versenytér is a tenger mellett szûk és veszedelmes. De egy kis reklámmal sokat lehet bebeszélni avagy elhallgatni, hanem a párizsi lapok egyszerûen csak hallgattak, mint a csukák. És Nizza város hiába várta a tóduló tízezreket Párizs felõl, a verseny, az üzlet megbukott. És ennek a történetnek csak így van érdekessége és morálja, így egyszerûen, nyíltan elmondva.

II.

Roosevelt és Párizs

Úgy látom, hogy csupa rokonságos dolgokat fogok ma csokorba kötni, mert itt van a Roosevelt esete. Párizs kereskedõi voltak a legbuzgóbbak, hogy az ex- és talán lesz-elnököt pom­pával fogadják. És a derék párizsi kereskedõk nem titkolóztak, de nyílt fölhívásban elmond­ták, kit akarnak Rooseveltben ünnepelni. Õk egyszerûen azt tudják, hogy az amerikaiak a legjobb kuncsaftok Párizsban, s hogy a Szajna-áradás után is Amerikából érkezett a legtöbb vendég. Tehát Roosevelt annak a nagy országnak a képviselõje, mely Párizsnak és a párizsi kereskedõknek a legjobb költekezõket szállítja. Nyílt beszéd, s Rooseveltnek éppen úgy nem szabad érte haragudni, mint mikor Magyarországon kevesebb nyíltsággal annak az Amerikának valakijét látták benne, mely eltartja azokat a magyarokat, kiket a nagybirtok kiüldöz, s némelyek pedig azt a valakit, akivel borsot lehet törni Bécs orra alá. A magyar kivándorlás (egyszer néhányan így állapítottuk meg, s azóta majdnem szállóige) a menekülõ forradalom. Párizs azért ünnepli Rooseveltet, mert az õ számára Amerika hozza a pénzes és költekezõ kivándorlókat: boldog Párizs.

III.

Dupont úr kérdése

Talán Madame Durand volt az a párizsi asszony-képviselõjelöltek közül, aki ígyen járta meg egy programbeszédje alkalmával. Gyönyörûen beszélt Durand asszony, de Dupont úr, egy kissé ittas polgártárs, a leghatásosabb mondatait megakasztotta.

- Azt mondja meg madame, ki fogja stoppolni akkor, majd ha önök emancipálódnak, a harisnyákat?

Durand asszony nem akarta meghallani a kérdést, tízszer, hússzor, de a publikum már hahotázott.

- Igen, vagy nem, madame - harsogta újból Dupont úr -, mondja meg, ki fogja stoppolni a harisnyákat?

- A harisnyákat majd az fogja stoppolni, aki viselte õket, fakadt ki, s vágott vissza végül dühösen Durand asszony.

A replika szerencsétlen volt, s bár Durand asszonyék akciója csak jámbor tüntetés, de a polgártársak mégis megijedtek. Holott Durand asszony mondhatott volna okosabbat, hogy - majd, majd valamikor a harisnyákat azok stoppolják, akiknek ez a mesterségük. Valamikor a nõ õrölte a magot, s ma már egy jobbféle munkásné se kénytelen kenyeret sütni sem. Azonban Durand asszonyék olyan messze vannak még az igazságaik kivívásától, hogy ma még az igazságaik mellett sem tudnak érvelni talpraesett igazságokkal.

IV.

Franciaország kis patrónája

A dolgot ismeri mindenki: Deschamps nevû káplár valószínûleg cinkosokkal ellopott egy géppuskát francia kaszárnyából. Ellopta, megszökött, s Strassburgban eladta a németeknek ezt a föltalált, drága titkot. Kapott érte huszonötezer vagy ötvenezer márkát, mellékes, elcsípték a legényt Párizsban. S kiderült, hogy árulása díját már majdnem egészen elköltötte, mert egy kis francia hölgyecskébe bolondult bele. Még Budapesten is jártak, nagy kéjutazás volt, s a vége az lett, hogy a pénz elfogyott, s a kis nõ eltûnt. A francia lapok Maupassant híres novellájára emlékezve, úgy látják, hogy a leghitványabb francia nõ is egy kicsit Franciaország patrónája. Mert ha annak a fegyvernek el is adták a titkát, de a Judás-pénzt francia nõ pocsékolta el - nyilván a nemzeti géniusz titkos utasítására.

Pesti Napló 1910. április 24.

Ady Endre