34. PETÕFI NEM ALKUSZIK

Hajh, Uram-Istenem, öregember vagyok én már, s az öregségembe nemigen sikerült sokat átlopnom a fiatalságomból. Hanem a forradalmat ma is olyan bolondosan szeretem, mint valamikor, régen, és Petõfi Sándort jobban. Jobban, egyre jobban szeretem, búsabban és irigyebben e darabos, e vad, e mennyeien nagyságos suhancot. Nincs egyetlen jó arcképe sem, de én látom az õ lázas, paraszti, sovány, fiatal arcát ébren és álmomban. És esküszöm, hogy jól látom, jobban, mint Jókai ibolyaszemei, s jobban, mint Barabás Miklós - önmagamnak. És nem is akarom, hogy mások helyén is lássam Petõfit, de azt el akarom mondani: hogyan látom én. Aranyos, csúnya, diákos magyar Apolló, szilaj, nagy gyermek, egy õszinteség-Etna, mely örökösen ámíttatni szeret. Egy harag-Etna, mely nem tud úgy haragudni s tombolva rombolni, hogy ez neki ne fájjon legfájóbban. Egy osztályozhatatlan valaki, egy Petõfi, aki annyira sem vitte, hogy azért szeressék, amit õ szeretett.

Szeretett: ez a gyûlölködõ, okvetetlenkedõ, nyugtalan, rossz fiú szeretett eleddig leghatal­masabban szeretni Magyarországon. Gyilkolt a szeretetével, s mert önmagát is érdemesen tudta nagyon-nagyon hevesen szeretni, mészárszékre vitte önmagát. Vágóhíd, tagló és vér soha együtt ilyen fölséges élet személyébe, sorsába - soha még - be nem avatkoztak. Szégyelljétek magatokat halottak, élõk, falánk senkik, kik írtatok Petõfirõl eddig, de szeretni igazán nem tudtátok. Úgy kell õt szeretni, hogy föllángoljon tõle ismeretlen pora - s önmagunk megkorbácsolásával. Miként Simon, a remete tette, úgy kell fölülni a Petõfi dicsõségének magas kõoszlopára, s éhezve, ázva csak az õ dicsõségét hirdetni.

Petõfi is tudott, mert Petõfi is tudott, szinte megsemmisülni nagyszerû valakik imádatában. Homér, Osszián, Shakespeare és Dickens, Tacitus és Dante ragyogtak, ha õ emlékezett reájuk. És fiatal volt, irgalmas és igazságtalan, tehát fényt tudott adni tizedrangú csillagoknak is. Béranger a magyaroknak akkor született, amikor Petõfi olvasott elõször Béranger-sort, s azért él ma is nekünk, mert Petõfi akarta. Oh, hiszen Bem se volna ma szemünkben új Hannibál és új Napóleon Petõfi nélkül, s a történelemtanároké volna Mészáros Lázár, ha Petõfi[t] meg nem korholja egy hiányzó nyakravalóért. A nyakravaló Petõfi nyakáról hiányzott, a babér a Mészáros fejérõl, s a babéros Petõfi halhatatlanná tette a nyakkendõs Mészárost.

Nem csodálom, hogy Jókai is csak akkor szeretett bele, amikor már nem volt az útjában, s nem kellett félnie tõle. Még kevésbé csodálom, hogy a Herczeg Ferenc-féle srófos eszû, kis képzeletû svábok csak szavalni tudnak róla, de rosszul. Hogy érthetnék a mai Hiadorok, hogy valakinek egyszerre nyolcvanezer súlyos és semmi, nagy és kicsi érzésbõl harsogjon ki a lelke. Ma hallotta, hogy Lajos Fülöpöt elkergették, ma törött el a veszprémi rossz utakon a bérelt parasztszekér tengelye. Ma jutott eszébe, hogy õ ódákat ír gyönyörûséges mágnás hölgyekrõl, akiket a lakájuk hamarabb ölelhet meg, mint õ. Az õ édes, szent csókszomjúságát oltja Anikó, Mári vagy a legjobb esetben egy nagyurak karján elócskult, fonnyadt színésznõ. És a szüleire gondol kisfiús aggodalommal, és Tacitust olvassa, amíg az eltörött tengelyt kalapálja a kovács. És arra gondol, hogy mit is fog csinálni Pesten, forradalmat-e vagy csak forradalmi irodalmat? És elgondolkozik mosolyogva Dickens páratlan derûjén, és eszébe jut, hogy kevés a pénze. S a politikusok, a barátok, a szeretõk, a hitelezõk, a halhatatlanok s a halandók váltva vonulnak föl izzó, szertelen lelkében. Világtörténelem, Szophoklész-drámák és amik tegnap este a falusi disznótoron történtek, egyszerre tolulnak föl. Hát hogyan érthetnék meg azt, hogy honnan jöttek a Petõfi-versek a rossz és lelketlen irodalmi kontrások?

Gõzös szekér csak Vácig járt, Szolnokig csak készült, s egy Széchenyi István is szidta a vasutat. Hajh, Uramisten, íme én, kicsi ember, nem tartom elég gyorsnak a Côte-d’Azur-Rapide-ot Párizstól Nizzáig. S nem tudok ennél siralmasabbat kitalálni: képzeljék el Petõfit, aki Debrecenbõl Pestnek indul rongyosan, éhesen és gyalog. És ez a kitalálás nem kitalálás: szeretném azokat lenyakaztatni, akiknek már a nagyapjaik ugyanekkor ötlovas batáron jártak. S ez még kegyetlenség se volna: Petõfi korszakokért, generációkért élt és volt boldogtalan, zaklatott. Miért ne lakolhatna testileg, súlyosan például egy olyan valaki ma, aki valamelyik régi õsével árultatta el Rákóczit?

Nem igaz az, hogy Petõfinek, a mészáros fiának nem hiányoztak az élet szerencsés születettjeinek sokféle kényelmei. Hogy akként nem hiányoztak, miként s mivel is õ nem érezhette ezeknek sem a szükségét, sem a jogát. Cézár-természet volt ez a verselõ Cassius, s mindnyájunknak meg kell tépnünk a ruhánkat, ha arra gondolunk, mi mindent kívánt hasztalanul, teljesíthetetlenül Petõfi Sándor, akibõl s diákos dacból történt tragédiájából ezeren és ezeren éltek, és jól megvannak ezeren. Petõfi Sándor, akit a viharok csillapultáig nem utaztathatott külföldi kéjúton dús családja, Petõfi Sándor, akinek nem adatott meg, hogy Döblingben halott vagy Turinban élõ istent csinálhasson magából. Neki csak az volt szabad, hogy menjen a mészárszékre, ahonnan jött, s vegye komolyan azt, amit sok-sok dús politikus és hatalmas hadvezér nem vett komolyan.

Pfuj, szegény, szegény Petõfi Sándor, Shakespeare-t akarta olvasni, s a sovány konyhapénzt kellett leszállítania, hogy könyveket vehessen. Pfuj, pfuj, Párizsba, külföldre vágyott, és nem mehetett, mert neki - neki - nem volt pénze. Milyen fölségesen képzelte el a tengert, és még csak tengert sem láthatott soha. Hogy máma el lehessen drága, hasznot hozó tankönyvekben róla mondani: a magyar róna volt az õ világa. Persze, hogy a magyar róna, mely neki délibábot és ragasztó sarat adott, semmi okosabbat, jobbat és többet. Hát nem biztos-e, hogy ma a Spitzbergákra vagy Japánba utazna, ha élne, és kieszközölnének neki valami kormány­stipendiumot?

Úgy, ahogy élt és van ez az ember, ez az istennél több ember, pórul jár, ha meg nem hal. Nincs olyan isten, hogy mi meglássuk, ki volt, mi volt, ha véletlenül életben marad. Bár predesztinációs hitû ember vagyok, s az ilyen „ha”-kat egyidõben erkölcstelennek és tudománytalannak is vallom. Valóban, a Petõfi Sándor élete nem lehetett más, mint amilyen volt, s nagyszerû milyenségétõl így, csakis így lehetett s lehet kápráznia ma is a szemünknek.

Csak elõször hangzik õrültül és furcsán, de igaz: a Petõfi Sándor Magyarországa valóságosabb ország volt a mainál. Ördögbe is, a kapitalista civilizáció nem a non plus ultra, s egy társadalmat nem az tesz lelkessé és megállapodottá, hogy például a mai Franciaország vagy Németország nyomában jár-e. Kína se kutya, s a sanyargatott India olyan mélységes, hatalmas erejû, hogy ma talán még nem is sejtjük. A mai Magyarország egy bátortalan, nagyobb arányú, de összevissza valami, egy káosz. A Petõfi Magyarországában volt lélek, alap és szilárdság, hagyománya, rendje volt a Petõfi Magyarországának. József császár küldhette a fölvilágosító röpiratokat: senki sem olvasott, kíváncsiskodott, de a búbos kemencékben egészen hasznosak voltak e papirosmázsák. És még Petõfi korában is a forradalmár Kossuth, a magyar konzul, annyira nem volt fölforgató, mint XVI. Lajos sem volt az. Kossuth egy európaibb, földetlenebb és temperamentumosabb junker volt, mint a mai junkerek. Hajh, ha valakinek a Burg körül eszébe jut akkor, hogy a veszedelmes prókátorból milyen ártatlan nádor tudna lenni. De viszont egy új Napóleon próbálta volna akár a lengyel királysággal józanságba zökkenteni Petõfi Sándort.

Mégis: akkor volt egy megállapodott Magyarország, egy társadalom, egy egyszínû társadalom. Hogy ez a struktúra három-négyszáz évvel hátrább való volt a nyugati társadalmi fejlõdéstõl, nem fontos, nem a legfontosabb - itt. Petõfi is csak úgy születhetett és lehetett e társadalom kifogyhatatlan erejû mennykövévé, mert õt ez a mégiscsak múltas és rendezett társadalom termette. Az 1848-as félmunka keservesen megbosszulta magát e földrajzilag is és különben is elátkozott nemzeten. Ha akkor egészen megcsináljuk azt, amit akkor harmadrészben csináltak, s amibõl azóta is vissza-visszacsipegettek, nem itt tartanánk. Bizonyos dolgokat históriaian nagyokat csak egyetlenegyszer s csak egyetlenegy idõben lehet megcsinálni. Ha Kossuth akkor nem kívánt volna kedves barátságban maradni a Habsburgokkal, a kortárs Csák Mátékkal, a cifraruhás nagypapokkal, ma nem itt tartanánk bizony. Az a lekicsinyelt ifjú ember, az a Petõfi Sándor, az a zenebonás népköltõ tízmillió embernél tisztábban látott, jobban látott.

Persze, hogy az ember századok számára lehessen bölcs, okos, ahhoz nagyon ugrifülesnek, csacsinak, rajongónak, szeleburdinak, megbízhatatlannak kell lennie. A komoly, élnitudó, polgári lény arról nevezetes éppen, hogy a saját élete határai között mozog. Petõfi petõfisége és végzete pedig az, hogy õ nem volt megfontolt, komoly ember, õ egy izgága gyermek volt.

Gyermek: sohase fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnõttek számára nem olyan kivételesen adják, mint az aranygyapjasrendet. Petõfire hiába keresnék az összes nagy szótárú nyelvekben több és nagyobb jelzõt: gyermek. Viszont nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövõbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten.

Sohse volt Petõfinek - oh, néhai, áldott, istennél istenebb, örökös gyermek - lehetetlen érzése vagy gondolata. Mert amit érzett, amit õ bárhogyan, röppentve talán, kigondolt, ahhoz azonnal hozzáadta a lehetõség hitét. Csak a gyermek becsületes, s ha a homo sapiens gondolkozással van megverve, akkor - Petõfi Sándornak van igaza. Vagy érték, sõt kincs, a gondolkozás, akkor komolyabban kell számolni vele, mint a vese eredményeivel. Ha az embert a tudata teszi emberré és magáévá, akkor minden tudat és gondolat: valóság. A szivárvány után futó gyermeknek sokkal nagyobb igaza volt, mint Arany Jánosnak, aki általában nem szerette a szivárványt. És ha Aranyt elégikus versre hangolta az, hogy az Akadémiában nem kap úri, sokszobás lakást, Petõfi átkot mondhatott volna azért is, hogy nem a versailles-i kastély az övé, ha netalán eszébe jut.

Ez, hála istennek, majdnem ostobául, tudákosan vagy ködösen hangzik, de alárivall egy égi harsona: Petõfi. Õ valóban úgy bánt az érzéseivel, gondolataival, mint eleven valóságokkal, s ha azt írta, tanácsolta, hogy akasszuk föl a királyokat, bizonyos, hogy húzta volna a kötelet, ha király lóg rajta. Amikor Vörösmartyt - hála ide, hála oda - bántja, azt a pimasz, hazug babonát bántja, hogy a magyar ember okos, józan, számító, huszonnégy órányi lejárattal. Különben nemcsak Magyarországon, de széles mai kultúránkban, a mértékletességet és a mérsékletességet az érzés és elme impotensei fújták erénnyé.

Petõfi nem mindenben volt mértéktelen, de mértéktelen volt mindenben, ami érdekelte, s mértéktelen volt az utálata a muszáj- szelídekhez. Valószínû, hogy Deák Ferenccel kibékül, ha 1867-ben él, de Deák Ferencre csak ráfogták a higgadtságot Deák. Ferenc sokkal jobban, inkább a Petõfi Sándor embere volt, mint Kossuth Lajos. Kossuth a néptribunná romlott, hiú, költõiségtelen rossz költõ, Deák egy profán gesztusú nagy poéta. Kossuth - micsoda történelem­hamisításnak tetszik ez, holott így van - diákkorában mérnök, ügyes, számító ember, s Deák legjózanabbaknak látszó alkotásai közben is az állandó poéta.

Még az is gyermekké segítette Petõfi Sándort, hogy alacsony sorból jött, nemrégen befogadott családból. Csupa gyermekesség a legférfiasabb dolga is, házasodni is úgy házasodik, mint az öreg Dumas regényeiben szokás, ha az öreg Dumas pláne Jókai-elvû magyar regényeket ír. A gyermek nem tudja, mi a láng, s Petõfi Sándor sohase tudta, hogy az élet lángjába csupasz kézzel markolá[s]zni veszedelmes. Ily jó, ilyen gyermek volt õ, Petõfi ezt a feladatát be is töltötte, azonban mostanában barátjai akadtak: megpróbáljuk megvédeni a silány barátok ellen.

*

Jó volt Petõfi, de ez a jósága is az a jóság, amelyet csak a halál után lehet nyugodtan dicsõíteni. Különben is annak van igaza, aki azt hirdette valamikor: egyetlen jó és tökéletes ember van: az Isten. Nagy istenhivõ volt, aki ezt mondta, s Jézus istenségében is jobban hitt sok modern teológusnál. Ám a Messiás sem lehetett meghatóan, bántóan szelíd jóságú gyermek, mert ilyen gyermek a keresztyén Olümposzon sincs. Kegyes pszeudológusok kegyes csalása és meséje ez, a Názáret-beli Jézus se lehetett gyermeki csoda. A gyermek szent, dicsõ, szép, de a gyermeknek az a hivatása, kötelessége, hogy önzõ és rossz is legyen ugyanakkor. Harminchárom éves korára megkrisztusodhatott a Messiás, ha igazán élt, ha volt. Bár a jóság nem emberi erény, s olyan, mint a boldogság: gyanú mások ellen, oktalan irigység.

Én nagyon értem Jókai Mórt, aki Petõfibe akkor szeretett bele, amikor már Petõfi ezt nem kérhette tõle számon. Annyival jobban értem, mert Jókai is gyermek volt mindig, csak kisebb és jóval hosszabb életû. Hogy zsarnoka volt azoknak, akiket szeretett, s hogy agyonszerette a barátait, ez neki, Petõfinek, a dicsõsége. No hiszen nagyon finom, óvatosan ölelõ szeretetet érdemelt volna például tiszteletes Tompa Mihály úr, aki a maga szuszogó mivoltában kiállt a vihar-Petõfi ellen, sõt elhitte, hogy neki ki kell állnia. Kár, hogy nem maradt ideje Petõfinek arra, hogy Aranyt is közelebbrõl és tiszteletlenebbül meglássa: olyannak, amilyen.

A nagyon nagy poéta kiváltképpen nagy gyermek, s okvetlenül - miként illik - nagyon rossz tud lenni. Jó és rossz: ezek szavak, de mi, de én, nem akarunk tágabb értelmet adni nekik napi magukénál. Petõfi ma már jó is: életében csak önzõ kellemetlen (személyes, még életemben élõ ismerõsei mondták, erõsítették), de hivõ és derék lehetett. Családja, öröksége, küzdelme értetik meg azt is, hogy minden épületesebb, hosszabb írásában valósággal üvölt a bosszú. Õ nemigen sokszor gyakorolta, nem elégszer, de ez volt a leghamarabb érkezõ indulata mindig. Szent indulat a bosszúé, s kár, hogy Petõfi sokkal változóbb, izgékonyabb volt, mintsem szép bosszúállásokat, tökéletesen tökéleteseket, végezhessen.

Azt hiszem, hogy Rousseau-t nem olvasta és értette teljesen és jól, pedig Petõfi alapjában Rousseau-ra esküdött. Shelley, Hugo, Béranger s gyönge történeti mûvek aligha tudták illõ hatásban, hozzájuttatni Rousseau-t, ki biztosabb õse a modern embernek Ádámnál, a majomnál, az õsplazmánál, sõt Danténél is.

Petõfi legnagyobb petõfisége, hogy az igazságtalanságait is mindig az igazság szerelmes hevületében követte el. De én azt vallom, hogy neki mindig igaza volt, csupán akkor nem, amikor önmaga ellen hibázott. Más embernél másként van: mindig igaza van, avagy soha sincs igaza, ami mindegy, de ez filozófia, és Petõfi még a filozófiának is természetesen és tornyosan fölötte áll.

Azt a csúnya, vad, szeszélyes s önmagának legkevésbé érthetõ gyermekembert ma már szabad értenünk. Korának, életének, a benne dolgozó muszájoknak s olvasmányainak ilyen rabja, mint õ, nem volt talán még senki nálunk. Mindent akart, s mindenre erõt érzett magában, és csak tréfált, amikor valakit önmagához méltónak vallott. Mikor a Felhõket egy rímelõ siserahad kezdi utánozni, õ fogja magát, s inkább másféle verseket ír ezután. A Petõfi-utánzókat Petõfi szidta elõször, s talán a Honderû poétáival könnyebben kibékül, mint e ravasz majmokkal. „Én is gyûlöltem, volt okom reá, de amióta e bitangokat láttam, mint vágnak Byron-képeket, azóta gyûlölségem megszakadt.”

Pedig gyûlölni még mindig maradt elég oka annak a Petõfinek, akit rövid élete végéig csak félvállról vett ez a drága Magyarország. Jó volt Kunoss, Sujánszky, Császár, minden irodalmi himpellér, hogy Petõfi rovására dicsõítsék.

A bajoknak baja pedig az volt, hogy Petõfit különösen megátkozta a sors a mûvészlélek eddig földerített legnagyobb átkával. Ez az átok: keservesen, sziszifuszi eredménytelenséggel kívánni a hasonlóságot a nyugodt, pocakos lények életéhez. Ó, a kóbor exszínész, az izgága politikus ifjú, a már szinte õrjöngõ arisztokrata természet, okvetlenül sóvár irigységgel emlékezhetett Berzsenyire. S én nem tudom, hogy a mágnásnyaló Horváth Lazit, az inasszaloniasságú Petrichevich Horváth Lázárt ritkán, néha-néha nem irigyelte-e?

Nagy baj volt az is, hogy Petõfire túlságosan s nem alkalmas idõben hatott „kincse”, legdrágább olvasmánya: Saint-Justnek egy könyve. Egész vigasztalan, nehéz és szomorú magyarságommal udvarlok Petõfi emlékének azért, mert nem tudott csupán versíró lenni.

De a rossz, alkalmatlan idõkben olvasott olvasmányok sokféleképpen megakadályozták, hogy igazán és egészen éljen. A Pulszky dicsérete, amikor Petõfinek megveregeti a vállát, mert sok versén megérzi az olvasásnak és elmélkedésnek a szagát, talán a leglesújtóbb Petõfi-ellenes bírálat. Holott Petõfi ragyogóan, majdnem példátlanul azok közé az emberek közé tartozott, akiket egy nagy francia kvalitásos embereknek hív nagyon szerényen. Akik mindent tudnak, megtanulnak, ami nekik kell, s akik okvetlenül meglelik azokat az olvasmányokat, amelyekre szükségük van. Nagy dolog az, hogy Shakespeare-ben ismét istenét találta meg Petõfi, s nekem jólesik, hogy Heinét jobban szerette Goethénél. Goethének „gyémánt volt a feje, de a szíve békasó… eh, még az sem, hisz’ a békasó szikrát hány: Goethe szíve agyag volt”.

Gömör vármegye táblabírája, az egy idõben még egy kicsit nemességével is kérkedõ Petõfi, hamarosan megbánta, hogy kocsisfajta nagyurakkal evett egy tálból cseresznyét. Lentrõl jövõ, hírre-kapott embernek rövid, de bizonyos fátuma ez: akármilyen isteni gõgû, megszédül a társadalmilag magasabban állók hódoló barátkozásától. Petõfi büszkébb, erõsebb volt, mint mások lettek volna az õ helyében, de ezen a bárányhimlõn neki is túl kellett esnie. „Anyagilag is segítettem” - írja sajnálkozással, dühvel és irigységgel még 1866-ban is jó Szemere Miklós úr. S Hazucha Ferenc szorgos „Hírlapi méh” volt arra, hogy Petõfit össze próbálják csípetni vele, hogy a Garayakról és Toldyakról illedelembõl ne is szóljunk.

Csinálhatott volna Petõfi nyolcvanszor újabbat a poézisban, ha a Parnasszust el nem hagyja vele, nem történik annyi sok baj. De Petõfi sokszor nagyon rossz, de gyilkos rímeivel, soraival az akkori Magyarország legkényelmesebb uraira lövöldözött. Nagyon utálta a mágnásokat, holott máig terjedt tapasztalataink szerint akkor és még ma is a „törzsökös nemzet”-nek ez a legkulturálisabb csoportja. Ebbõl is kiválik általában a katolikus mágnás, s ezt én - mint majdnem négyszáz esztendõs kálvinista - szomorúan ismerem be. Petõfi - s jól tette a maga idejében - nem kínlódott ilyen újfajta megkülönböztetésekkel: egyformán utált minden mágnást. De észrevette, hogy a falusi kúriák legwerbõcziesebb népe - kicsi kivétellel - talán még hitványabb és ártalmasabb az akkor úgynevezett arisztokratáknál. Petõfi volt az elsõ, aki észrevette, hogy a lecsüggedt, koldus nemesség és az eleven pórság közül kell jönniök az új, vezetõ magyaroknak. Meg tudta érezni a zsidóság hivatottságát a kialakulandó, új magyar társadalomban, de eleve elátkozta a leendõ, hazug, nacionalista Rákosi Jenõket. Ez a Rákosi-fajta már jelentkezett a Petõfi idejében, s hogyne gyûlölte volna õket Petõfi, aki mindené volt, az egész életé, minden emberé s az egész világé. „Megnézem a tengert - írja Kerényinek -, melyet annyira óhajtok már látni, mert hisz ez rokona a szívemnek, mély és viharos. Megnézem Shakespeare[,] Shelley és Byron hazáját, a sötét Angliát s… a fényes Franciaországot…”

És mégis igaza volt, amikor a gyûlöletével a magas platánok tetején járt: a mágnás és a nagypap mostanáig megmaradt. Kossuth is félt tõlük, Deák óvakodott, Tisza Kálmán fölhasználta õket, Tisza István szövetkezik velük. Hajh, Petõfi be jól érezte, hol a bitangság, hiszen az úgynevezett, sõt hamis nevû dzsentri ma már majdnem csak kasznár-szolgája a fõúri és fõpapi nagybirtoknak. Van elevenebb s európaibb kicsi hányada is, de többik része a Petõfi „Magyar nemes”-e. Ez kicsit angolruhásabb, ostobább, mulatságosabb és siralmasabb, de ugyanaz.

A „népies” értelmet változtatott Petõfi óta, de a „népies” ma lett csakugyan s nagyon aktuális: a mai Magyarországnak immár kifakasztani való hályogproblémája.

Furcsa dolog ez: én - néhányszor már bevallottam - a demokráciát, mai formájában, nem tartom túlságosan gyönyörûnek. De okvetlen és elkerülhetetlen lépésnek a haladás felé, s szükségesebbnek, mint Franciaországnak, mint bármely országnak. Essünk túl rajta, mert túl kell esnünk rajta, s nemigen akad érv a kíméletre. A legifjabb mágnásgenerációnk - szégyen, hogy errõl mi komolyan s kötelességesen beszélünk - tanultabb, de elfogultabb s betegebb a réginél. Nyomorult közjogi helyzetünk szerint nem az ipari munkás a legerõsebb fegyvertársunk közkatonai rangban, hanem a földhöz ragaszkodó paraszt. Petõfi nem alkudott, Petõfi nem alkuszik, s Petõfi a forradalomé volt. Nem szabadság kell nekünk, romantikus, szilaj, pusztai szabadság, de az a szabadság, amelyet Petõfi csak sejtett. Ütni, vágni, fiatalságot teremteni ez öregségével dicsekvõ országban: „az én kardom nem fûzfa…”, „a lobogómmal még találkoztok” - ezt mondta Petõfi.

*

Petõfi elõtt s Petõfi után még sokáig voltunk és leszünk mi már a régiek: politikus fajzat, hamisan magyarok. Rokonságunk közelebbi Spártával, mint Athénnal, de se Spárta, se Athén nem minták nekünk: alacsonyak és késõk vagyunk. De furcsa és tragikus, buta és isteni sors, hogy mi mindent, mindig a politikától kaptunk és kapunk. Vagyont, hírt, állást, szeretõt, feleséget, vallást, elvet, megnyugvást, gyermeknemzést és halált, mindent.

Petõfi szerelmi élete titok, miként az elefántok násza is az, holott az elefántok igazi életében is a szerelem a fõ. Kinek adhatta oda elsõ odaadását ez a csúnya, nagy fantáziájú, bolond, kedvetlen, kedves fiú? Nem tudok eligazodni, bizonyos, hogy nagyon korán érezte és szenvedte a maga hím-voltát. S bár tisztaságra törekvõ legényke vala, én nem esküszöm meg, hogy a sok szomszédasszony-dajka s kicsi cselédlányok nem rontották-e meg Petõfi Sándort?

Butítani abban az idõben még alaposabban tudtak, mint ma, s a nõt igen-igen változatlanul kívánjuk talán sok ezer év óta. Mûvészember nem józan ember, hamarabb nem józan, mint más, de ami ezek alatt a szavak alatt van, nem biztos Petõfirõl.

Valószínû, hogy háromesztendõs korában már azok közé a gyermekek közé tartozott, akiket ma a mûvelt tudatlanság fölvilágosítandó gyermekeknek hív. Vágyas ember volt bizonyosan Petõfi, s egész bátorsággal állítom, hogy nemi kielégítetlensége nem kicsi mértékben szédítette a színpad felé.

A csúnya legénykét, aki rossz színész is volt, aligha csókolhatták az idejebeli színpad legnagyszerûbb némberei. De a kis cselédlyányok után, a diákság, katonaság szerelmi szomja után egy kis kevéssel több is sok volt.

Megkérdeztem egy mai, nagyon férfias, okos, de még mindig elég hisztériás, kiváló írónõt:

- Mit gondol: vajon Kornélia meghallgatta-e Petõfi Sándort, a sárga fogút s ápolatlan körmût?

- Nem hiszem - válaszolt e tiszteletreméltó, ravasz, sõt zseniális hölgy -, mert Kornéliának több esze volt és több udvarlója.

Ecce, immár nekem nem szabad ezek után még kegyeletbõl is azt gyanítani, hogy Petõfi legizgágább férfiasságának szent korában hozzájuthatott volna egy ápolt, rendesen fürdõ finomabb nõhöz. Mert Kornéliát nem régen földelték el, s mert Petõfirõl majdnem bebizonyított, hogy több volt benne a vágy, a provokálás, mint a szerelmi szatiszfakciók képessége.

Pedig Petõfi nagyon szerette a szerelmet, s itt jön a paradoxon: kerülte a konzekvenciákat. Õ már a betegesen, nagyon fejlett férfiútörzsnek volt a harcosa: minden nõt akart, kívánt, s boldog volt, ha egyetlenegynek horgán megakadt. A poéta, a Petõfi-féle poéta, ez a ritka üstökösféle, hasonlít az asszonyhoz. Ezért fél tõle, az asszonyembertõl, mindig, ezért szalad utána, mint egy bolond, s ezért dalol több szerelemrõl, mint ahányra a gerince képes.

Igen: a politika vezette el Petõfit legtragikusabb asszonyához, a feleségéhez is, miként már céloztam erre. Nagykárolyba ment barátkozni, vidulni és politizálni Petõfi Sándor, aki már akkor a legnépszerûbb poéta volt a két hazában. Jó ezt erõsen leírni, mert az impotenseknek Jámbor Pálnál silányabb légiói szeretnék elhitetni, hogy a népszerûség: gyalázat.

Szendrey Júlia elérhetetlennek látszott a kóbor költõ számára, s Petõfi szerelme e fikcióval kezdõdött. Általában Petõfi nagy és igazi szerelmei azok voltak, amelyektõl olyan távol volt, mint az Élet a Haláltól. Etelkát akkor tudta nagyszerûen, örökre szeretni, amikor Etelka már nem volt, s e szerelembõl immár csak dalok születhettek.

Régi dolog, s még Gyulai Pál is meg tudta látni, hogy a hitvány származású Petõfi fölocsúdott, ha egy úri lánnyal beszélt. Összes, hirtelen, lármás szerelmei a királyi gõgû s a maga társadalmában majdnem senkinek férfiúi ágaskodása. Származása hitvány volt, természetesen, az akkori Magyarországnak, s aligha volna sokkal nemesebb a mainak. Utálatos ország ez ma is, s egyetlen szerencsénk, hogy azok mondhatják ezt meg, akiknek nem üvölthetik oda a cokit. Aki ezer s egy-két év óta itt élt családban, származásban, hagyományban, vérben váltott jogot magának - ugye bizony? - a fajtája megrovásához. Ez nem azt mondja, hogy Björnson­nak ilyes joga kevesebb volt és gyengébb, de a miénk biztosabb jog. Fontos dolog, hogy biztos és csak alkalmilag magyarosodott ellenségeinkkel szemben hangoztassuk az õ saját hadi kiáltásukat.

Petõfi, még ha talán tót volt is õs származásában, roppant nagy igazságot viselt a maga valójában. És ez a fiatal, ez a szerelmes, vágyakozó, nõkívánó Petõfi a politika által kapta meg Júliát. Hát elment Szatmárba Petõfi, elment, mert nyugtalan volt s mert nem tudta, mit kell tennie, s azután, amit tesz, vagy nem tesz, mi következik.

Ott dicsérték elõtte, Petõfi Sándor elõtt, a jobb bõrû s a jobb öltözetû nõket. Hirdették, s ékesen mondták neki, hogy némely magyar vármegye már versenghet a forradalmi Párizzsal. És Petõfi nem lett volna Petõfi, ha Pap Endrének, Riskó Ignácnak és a többieknek el nem hiszi az el nem hinni valókat.

Egy Károlyi grófot ünnepelt akkor a nemes vármegye, s ez ünneplésre becsõdült a mágnás, a gazdag nemes, a hét-, sõt kétszilvafás úr is. Majdnem olyan gyalázatos volt a szolgatempó, olyan gyakori, mint máma. S ekkor történt, hogy az észre sem vett, a különbözõ Petõfi így szólt:

- Ugyan mit tudnak az urak az ilyen emberen magasztalni. Hiszen az apja, a nagyapja, a szépapja s minden õse hazaáruló volt.

Õrült nagy volt a megrökönyödés, s a vármegyei urak, az akkor is többnyire hülyék, kérdezték:

- Hallja az úr, kicsoda az úr, ilyen fráter, hogy mer az úr így beszélni? Megmondjuk a grófnak, s akkor az úr holnap már börtönben ül.

Petõfi nem ijedt meg, holott minden oka meg lett volna a megrökönyödésre. Abban az idõben azonban Magyarország nagyon komolyan akarta, hogy európai országnak láttassék.

Júlia (régi, verklis nóta) nem illett Petõfihez, de én kiigazítom azzal, hogy Petõfi tolakodó volt itt. Mert Júlia várhatott volna bárkit, törõdjünk bele, hogy õ Petõfi mellett a francia forradalom híres asszonyszerepeit akarta. De az áldozat mégse Petõfi volt, aki tudott, akart hinni, aki engedte magát vitézzé üttetni, s aki meghalt, ma se tudjuk, miként. Petõfinek nyilván nagy büszkesége volt, hogy az öreg Ignác apától elvette a lyányát. A lentrõl jövõ embereknek szörnyû kíméletlen s majdnem alvilági gõgje ez.

Petõfi nem azért örült a házasságának, mert szerelme beteljesült, hanem azért, mert mindenki ámult. Ma, ha ma születnék egy Petõfi, az okvetlenül egy Károlyi-konteszt szeretne megkapni. Petõfi korában már az nagy dolog volt, hogy a Károlyi grófok erdõdi prefektusa beadja a derekát, s elbocsátja a lyányát.

Borzasztóan becsületes és az emberinél több volt Petõfi az õ nemi életében, ami mégiscsak a legfontosabb. Talán nem is tehet róla, hogy ilyen volt, hogy ez volt, de ilyen és ez volt. Majd elmondjuk a többit is róla, kortársairól, szerelmeirõl, feleségérõl, pusztulásáról, furcsa nagy életérõl. Egy bizonyos: máris a nyakukra hágtunk az aljas elõkelõknek, akik Petõfit dicsõsége palástjába kapaszkodva megalázták, és meggyalázták õt.

*

Talán Uray Endre, ha feleségül kapja Szendrey Júliát, elnáspángolta volna alaposan néhányszor, s talán ez használt volna az erdõdi George Sand-nak. Azonban Júlia küldetése nem ez volt; Júliának, a konteszkedõ tiszttartóleánynak az „istenadta phantasta”, Petõfi Sándor útjába és sorsába kellett sodródnia. Nem igaz az akadályok fontoskodó legendája, mert Petõfi házasságát valóságosan fatális buzgalommal támogatta minden. A Júlia hisztériás megbízhatatlansága, a besúgók, a riválisok, sõt a szigorú apa, Ignác úr is, mind támogatók valának. Szóval ezt a normálisnál jóval boldogtalanabb nászt és házasságot ezer okos, kardos arkangyal sem akadályozhatta meg. Ez a házasság régen elvégeztetett Júlia mivoltában s abban a hajszás, sóvár, kóbor legényéletben, melyet Petõfi élt.

Okvetlenül a nyugtalan, friss, sima bõrû, úri, furcsa nõt kereste és kívánta meg Szendrey Júliában Petõfi. De még hevesebben óhajtotta s akarta benne és általa az irigyelt, szép polgári nyugalmat. Petõfi rakoncátlan, vad, beteg, neuraszténiás, szándéktalanul nagyon komédiás alakjához illik ez a bús paradoxon. Az õ Bolond Istókja egyike a világ legravaszabb és legszerencsésebb házasodóinak, s Petõfi nagyon hitte, hogy ez a valami. Ha valaki megházasodik, azt teszi, amit a komoly emberek szoktak, s komoly ember számába menni: a mûvészember legforróbb és leggyötrõbb iparkodása.

Petõfi azt kereste a házasságban, amitõl - aminek még a gondolatától is - Szendrey Júlia menekült: egészséges, közönséges szomszédaink idilljét. Persze, hogy ilyen esetben minden Petõfi úgy lakol, mint a mienk, aki éppen Szendrey Júliában fedezi föl e nagy sorsprobléma megoldóját. Abban a Júliában, aki mikor elõször gondol arra, hogy Petõfi vezesse ki õt a kicsinyesség, csönd és unalom honából, csak a megszokástól retteg. Pillanatig sem iparkodik azzal tisztába jönni, hogy jól fog-e esni a petõfinéség testi konzekvenciája, amihez pedig volt talentuma, a testiséghez tudniillik. Naplójában kedve szerint tudott hazudni önmagának is, de Petõfiért még naplós áltatásokkal sem volt eleinte túlságos kedve megerõltetni magát.

Júlia úgy gondolta: elég az, hogy Petõfi elviszi városi életbe, lázba, szenzációba, szabadságba, férfiak, gyõzelmek, lehetõségek közé. Mikor Petõfivel összezördül, Amerikába készül, de Párizson keresztül, s franciául tanul nagy hévvel, hogy „kurizáltasson magának a francia gavalléroktól”. Hazugság, hazugság, éppen úgy, mint amikor Júlia naplója kezd szerelmi írásgyakorlat lenni, átdolgozása a leglángolóbb Petõfi-verseknek. S mikor Júlia már elhitette magával, hogy féltett életét Petõfire bízza, akármi jöjjön azután, mert Petõfit, csak Petõfit szereti, voltaképpen visszatért ösztöneinek a sugalmához: csak Petõfi viheti õt arra, amerre vágyai ûzték. És Petõfi hiába dalolta „Isten veled, te szép családi élet”, ez a „szép családi élet” gyors, biztos, kegyetlen tempóban eljött.

Nagyon meg kellene cibálni az egész kort s minket ezúttal érdeklõ szereplõit, hogy igazit kacaghassunk a majdnem lányrabló Petõfin. A nagy harcon, melybe beleképzelte tagadhatlanul[!] érdekes önszemélyét elõször Petõfi s romantikusan szörnyûséges és zord aparangját a vén Szendrey. Hiszen Gyulai Pál csakugyan võnek valóbb valaki volt késõbb Petõfinél, ha nem is ért föl Uray szolgabíró úrral. De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan zordoskodott és komédiázott, már azért is, mert abban az idõben a komédiázás volt az õszinteség divatos formája. Gondolta az öreg Ignác úr: ez a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás. Legyenek egymáséi, hozomány se kell, támogatás sem, lelkiismeretesség sem, az övék lesz, hála istennek, mindenért minden felelõsség. Petõfi pedig olyan ujjongással vitte el Erdõdbõl Júliát, mintha õ lett volna a megelevenedett mesehõs, aki, íme, hozza a hétfejû sárkánytól a megszabadított királyleányt.

Nem bántom a mézesheteket, hiszen Júliának volt önmaga számára és önmagáért elég fantáziája, hogy mulasson. Petõfi valószínûleg sokszor érezte magát kielégítettnek és boldognak, habár kétségei s keserû izgalmai hamarosan támadtak. Petõfi valószínûen minden viharos csók után elfáradt, kételkedett és búsongott, s õ Júliával aligha bírta volna ki egy álló évig Koltón. Nyilván mind a ketten egyformán s gyorsan kívánkoztak az emberek közé, mások közé, egy kis dicsekedõ körutazás után Pestre. Júlia már Koltón azt érezte, hogy a regénynek vége, nagyon érdekes, nagyon szép volt, de már elmosódott, idegen. Hiúsága révén még Pest elõtt s pesti szerény életük kezdetén is azonban jólesõen meg-meghullámlik a lelke. Még mindig el tudta magával hitetni, hogy õ Petõfihez tartozik, s hogy mindennek így kellett lennie.

Petõfi pedig dolgozik, fut, tanul, tárgyal, s vigasztaló verseket ír a már vigasztalásra szoruló Júliának. Mikor már ezek sem segítenek, írat az asszonyáról, arcképét közölteti, társaságokba viszi. S mert az idõk kezdenek elektromosak, izgatók, késõbb mennykövesek lenni, a hisztériás Júlia ideje is megérkezett végre.

Hiszen Petõfi biztatás nélkül vetette volna magát oda talán a szilajodó események közé. De mégis másként, máshol, ha mellette nincs a már szinte háborodásig fölizgatott, szenzációkat akaró asszony. Már Petõfi néha panaszkodik is, hogy késõbb szégyellje magát érte, de panaszkodik, és - mégis rohan uszítottként. Ingerlékeny lesz, s õ, aki a kétségbeesést tartotta, hirdette a legnagyobb emberi bûnnek, egyre gyakrabban kap okot a kétségbeesésre. Hol van már az a Petõfi, aki a nyugalomért keresi a feleséget, s aki megveti a különösködõ asszonyokat? Most igaztalanul támad meg s hálátlanul egy régi barátot, holnap könnyelmû barátságot köt a Júlia kedvéért. Ambíciók szállják meg, mint a beteg ördöngõst, ambíciók, melyek sohse voltak, s Júlia nélkül sohse lettek volna az õ ambíciói. Nagyszerû szereplése még nagyszerûbb lett volna a szabadságmozgalmakban, ha nem a Júlia féktelen nagyravágya[!] kontárkodik belé. Petõfiné miatt szabadult föl benne az eddig férfiasan viselkedõ, könnyelmû, oktalanul bajkeresõ gyermek. Elszólásai, merész, nagy-nagy vállalkozásai, elkeserítõ kudarcai s félgyõzedelme mind Júliáért esnek. Petõfi magához veszi gyámolításra szorult szüleit, s Júlia nem titkolja, hogy neki kellemetlen ez az öreg pár. Júlia gyermeket vár, s nem nagy örömmel várja, bizonyosan jobban szerette volna, ha ez a gyerek késik. Békétlenebb, mint valaha az asszony, s Petõfi immár nemcsak biztatásra, de szabaduló, feledtetõ vággyal ágál a fórumon. A Júlia nyugtalansága miatt rohant olyan elõre az események országútján Petõfi, hogy gúnyolódó ellenségei örvendve látták: nem térhet vissza. Petõfi nem alkuszik, s nem alkudott: csúfolták, hogy csak verseiben szeret meghalni, s megmutatta, hogy az igazi halálig is el tud menni.

Az erdõdi George Sand tehát teljesítette küldetését Petõfi mellett, szinte a görög mitológia kérlelhetetlenségével, kokárdával, vörös övszalaggal, vörös frígiai sipkával követte a férjét, míg az sorsához el nem érkezett.

A rövid hajú, férfiruhás, szivarozó, szabados, végzetes Júlia azonban csak addig érdekel minket, míg a Petõfié volt. Bûnösnek mondani könnyelmûség és tudatlanság volna: õ szimbólumos büntetése volt Petõfi életének és zsenijének.

*

Petõfi nem volt az a boldog Herkules, aki elbírja a beteljesedéseket[,] se csókban, se dicsõségben, se másban. Nála minden beteljesedés egy-egy csapás: Júlia, a politikai diadalok, a barátságok, a pénz és a népszerûség. Szilveszter õ, Az apostol meg nem békíthetõ, örökösen lázas, olykor õrjöngõ Szilvesztere, akinél a forradalomnak célja: a forradalom. Nemegyszer õ maga is megdöbben a saját törik-szakad forradalmár voltától, s nem meri hinni, hogy a forradalom után az õ számára semmi sem következhetik. Ilyenkor szánja õ magának Lamartine szerepét, ilyenkor erõsíti magát Louis Blanc olvasásánál, s ilyenkor hisz - persze -, mint egy gyermek.

„Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsû ember valék. Ami egy szóval annyi, mint republikánus, mert a re[s]publikának nem az a fõ jelszava, hogy ‘le a királlyal’, hanem a tiszta erkölcs.”

„A monarchia emberei nem hiszik vagy gátolni akarják a világszellem fejlõdését, haladását, s ez istentagadás. Én ellenben hiszem, hogy fokonként fejlõdik a világszellem, látom, miképp fejlõdik, látom az utat, melyen megy. Õ lassan lép, minden száz vagy néha ezer esztendõben tesz egy lépést, de miért sietne, hiszen ráér, mert övé az örökkévalóság. Most újra emeli lábát, hogy egyet lépjen a monarchiából a respublikába… követem dicsõséges nyomdokát.”

S ehhez a Petõfihez írta 1844 októberében üdvözlõ versét jó Sujánszky Antal, dicsõítvén õt, mint Isten, haza, király poétáját. És ehhez a Petõfihez küldték késõbb Kuthy Lajost rábeszélni, hogy most már sok volt a forradalomból, s jó volna, ha Petõfi csillapító verseket írna a nép számára. Rettenetes elgondolni, hogy ezt a fiatalembert alig ismerte valamicskét is valaki azok közül, akikkel élt. Ám igaz, hogy õ sem ismerte se országát, se kortársait, se egekig magasztalt, drágalátos népét.

Petõfi azt hitte, hogy az õ sötét, kis Magyarországa nagyságosan végigcsinálhatja Franciaország minden világrengetõ megmozdulását; két-három forradalom eseményét és tanulságát akarta ráhúzni arra a kis országra, mely igazában forradalmat se akart. Siratnivaló komolysággal s bolond-szép buzgalommal játszotta Pesten a jakobinusvezér szerepét Petõfi.

„Bátran és kérlelhetetlenül kimondott meggyõzõdésemnek inkább leszek mártírja, hogysem gyávasággal vádolhassam magamat. Mert én önmagammal akarok békében élni, s nem a világgal.”

Csodálkozik, hogy nemcsak a ravasz, úri reformer-bácsik, de az esernyõs forradalom leghõsködõbb ifjai is máról holnapra megokosodtak. Nem érti, hogy az emberek félnek egy kis vérontástól, holott vérontás nélkül nincs átalakulás. Politikai szereplése egyforma szerelmi szereplésével s egész nyugtalan életével. Azt hiszi, hogy a „békés Lafayette-[e]k” az okai a forradalom meghõkölésének, s még szentebbül hiszi, hogy az isteni nép csak riadóra vár, hogy véresre tapossa a feudális világot.

Pedig 1848. március 18-ig Petõfiék egy kis úri forradalom részére kaparták ki a parázsból a gesztenyét. S mikor a Batthyány-kormányt kinevezték, Petõfire s néhány zabolázhatatlan társára nem volt többé szükség. S Petõfi csak késõn kellett újra, mikor az ijedelembõl fölocsúdott bécsi udvar az úri forradalom gyümölcseit visszamarkolta. Ekkor már újra nem akarták agyonverni, mert bántja a jóságos királyt és zavarja az urak lakomáját. Jókai, hajlama szerint, a maga lágy, de szimatos okosságával nem esett át e válságokon: õ a körülményekhez szegõdött. Jaj volna elképzelnem is, hogy Petõfi szemeirõl leesik a szent hályog, mielõtt meghalt légyen. Megérdemelte, hogy ezer csalódás után is azt higgye, hogy Magyarországon nagy, komoly forradalom tombol, mely mindenkinek a forradalma. Holott igazi forradalmár nem volt itt õrajta kívül, s õ azért volt forradalmár, mert még a szíves lehetõségekkel sem tudott megalkudni.

Csak szláv származásával tudom azért egészen megmagyarázni Petõfi forradalmárságát s páratlan internacionalizmusát. S egyéniségére és poézisára egyaránt ritka szerencsével kerülte el a német hatást. Ez nyilván nem is lehetett másként, s õ azokat a németeket szerette csak, akik az ortodox németség szemében máig is hiányos németségûek. Pest falu volt még, Petõfi pedig, a magyar puszták Petõfije, „a természet vadvirága”[,] szomjúhozta a várost, az igazit. Oh, mennyire vágyott látni, utazni, milyen áhítattal tervezgette Párizs megnézését.

Minden, ami név, múltban vagy távolban, kultúrát, nagy kultúrát jelentett, az õ papirosán mitológiaivá vált. Ez a beteges, néha delíriumos, titokzatos nosztalgia cselekedtette, hogy õ vágyakozásai szerint látott, akart látni mindent a maga korlátolt tornapiacán. Úgy csinálta a forradalmat, mintha Párizsban élne, úgy haragudott, utazott s mart, mint Heine. Úgy fájlalta, csúfolta a világot, mint Byron, és ha szabadságot emlegetett, fiatal tüdõvel s gyermekes rajongással fújta azt világszabadsággá. Az õ népimádása az internacionalizmus egy kényszerû rítusa volt, s õ nem is a népet, hanem a népeket szerette. A népek: - amikor ezt kimondta vagy leírta, mindenható erõk világraszóló lázadását érezte.

Kevesen látták eddig még meg, hogy a Petõfi vallása, a bennünk és a mindenségben fejlõdõ világszellem, a legmagasabb és legmélyebb gondolat volt akkor. És hogy az úgynevezett legújabb mûvészeti evangélium is voltaképpen csak ennek a vallásnak nagyobb szótárú katekizmusa.

Az a magyarság, mely övéinek exhumált porai fölött cifra püspökkel mondat cifra beszédet, gyalázatosan bánt vele akkor is. Akkor sem volt képes, ma sem az, Petõfit látni, szeretni, hálásan dicsõíteni olyanként, amilyen. Lehúzza magához, meghamisítja, befogja kicsinyes érdekeinek igás szekerébe, mert mégsem bánhat el úgy vele, mint Heinével Németország.

Meg kellett halnia, hogy rosszabbul ne járjon: de Werbõczi és Kossuth nemzete akkor elbánt vele, hitegette, hívta, uszította, kihasználta, megalázta s elrúgta. Ezt teszi vele ravasz, hódolást színlelõ formában ma is, s ma nem mehet síró, szegény, cirógatást váró, mostoha gyerekként a kis Bem apóhoz, aki szintén nem tudta, kicsoda az õ Petõfije. Ahhoz a Bemhez, akiben igazán látom és elhiszem, hogy a lengyel a Kelet franciája, mert generózus, mert ágál, s mert tudatlanul is fölér egy germán tudóssal.

Magyarország úgyse adott Petõfinek semmit, s amit adott, színlelt kölcsön volt. Petõfi adta, hogy szíve örömére visszakaphassa. Egyébként is már minden elvégeztetett, s ha nagyon és hidegen elmélkedünk róla, még igen jól is járt Petõfi. Ami ragyogás lehetséges volt ezen a poros, szomorú levegõjû tájon, kidélibábozta magát, elragyogott, s a többit nem volt volna érdemes megvárni.

S a huszonhét éves, kamasz Vulkán is irigyelnivalóan, szépen dolgozott: a maga számára is megélte a megélnivalók tömérdekét Petõfi: mehetett. „Legnépszerûbb” lett itt-ott a nemrégi csavargóból, irigyelték, utálták, kitomboltatták minden dühét, s félek, hogy nem bírta volna el a fokozást. Azaz: nem is volt arra szükség, hiszen éppen azért kellett úgy nyargalnia, hogy huszonhét esztendõjével õ legyen a legtöbbet élt magyar a XIX. század közepének magyar, tanyai lehetõségei között.

*

És apa volt, apa volt ez a gyermek, aki a szülõtiszteletet illedelmes, agyonfélemlített, iskolás fiúcska módjára komolyabban vette, mint Mózes tízparancsolata kívánja. Petõfinek fia volt, halottai voltak, kétségei, egy aggasztó asszonya, neve és hite, de mindenekfölött: fia. Ilyen erkölcsû mûvésznél, mint õ, Petõfi, ez a betetõzés, ez az, ami után már szinte áhítja az elernyedést: az apaság. A színészetet megölték benne Vörösmarty és az irodalom, a politikus agitátort Batthyányék, a barátot Tompa és még néhányan, a szerelmet Júlia. A lírát, azt gondolom, Petõfi Zoltán egy-kétórás korában, s ahogy a Zoltán fiú világra jött, már megbénult az isteni hangszer. Petõfinek, éppen Petõfinek, az õ fia bevallatlanul azt jelentette, amit egy Ibsen-féle költõnek az élettel és mûvészettel leszámoló utolsó, irodalmi alkotás.

Különben is ezt az életet bajos volna szélesre bontott, végtelenségnek futó vonalterveibe betölteni; bajos: lehetetlen. Már ott történt az elhibázás, hogy Petõfi abba a Magyarországba született, mely még ma is képtelen önmagával elhitetni, csak elhitetni is, hogy olyan, amilyennek Petõfi merte képzelni.

Végig próbálom gondolni százszor és újból százszor ezt a magyar titkok titkát, s érzem, érzem, hogy ez örökre titok marad, mint minden igazi valóság. Csakugyan gyermek-nemzet volnánk, hogy ez a csodagyermek nekünk, értünk, éppen értünk s éretlen, ifjúas szeleskedésünk idejére érkezett?

Csoda volt a számunkra, szenes vízzel oszlatott megigézés, s akiknek érdekükben állott, valóban úgy gyógyakoztak ellene, mint bûbájos megrontó ellen. De csoda volt õ önmaga számára is, s ami valami szomorúan keveset megmagyarázhat nekünk Petõfibõl, az megint egy utunkba hárult, kemény csoda. Ez az ember csodát látott mindenben, s nagy szerencsénkre a próféták õrületével vallotta, hogy minden csoda, s hogy a csodák e légióját csak õ tudja megfejteni.

Bámult és látott, nem írhatnám le elégszer ezt, bámult és látott, bámult és látott õ, akiben minden csak akként és akkor létezett, ha belsõjében élt. Próbálták már Homérosz rokonának is ítélni õt, térben és idõben való bátor és hihetetlenül nagy, széles, szép elhelyezkedése miatt. De õ látta meg a kutyakaparót, a cigánykaravánt, a szélmalmokat, az alkonyati Tiszát, és csak látta, látta, látta. Benne volt, önmagában látta és mégis kívülrõl, szemmel és csak látó szándékkal látva, még nem látta ezeket senki nálánál jobban. Az eszméi a másokéi voltak, hidegek, gyöngék, idegenek akkor is, amikor úgy szabadultak el tõle, hogy még a vak is észrevette: ezek csak a Petõfiéi lehetnek. S amit pedig úgy látott, csak a látás kedvéért, hogy mindenki megesküdnék, hogy ezt másképpen látni nem lehet: ez Petõfi, csakis és örökösen Petõfi. A titkok titka itt bíborlik, s valahol itt kellene keresni a megfejtést, ha az Univerzum megengedné, hogy valamit is megfejtsünk az õ még kisebb titkaiból is.

Engem Petõfi tanított meg arra, hogy nincs világosság, Petõfi a világosság Petõfije, a gesztusaiban külön-külön legköznapibb ember, a gesztusainak összetételében is egyszerû, de soha-soha meg nem érthetõ. Milyen szent, bolond rébusz lehet a szürke ember, ha még Petõfit is, a mindig átlátszásra a Nap elé álló, ragyogó Petõfit sem tudjuk megmagyarázni. Mert az igazság az, hogy a kivételes mûvész, kivételes akarata a megnyilatkozásnak, õ a meg­nyilatkozó kedve a rejtelmes Mindennek. S Petõfi csak azért nagyon és kivételesen a magyar titkok titka, mert nemcsak zsenije a csodálni valónk, hanem az õ hozzánk, éppen a hozzánk-érkezése.

Titkok titka marad-e ez mindig, vagy megmagyarázható lesz egy olyan jövendõben, amikor távoli és érdektelen lesz minden, ami Petõfihez tartozik? Boldogok, akik mindent megmagyaráznak, mert eszükbe se jut, hogy megérteni teljesen semmit se lehet, s kiváltképpen nem a nagyon világosnak tetszõt. A ma még dadogó, istenkísértõ módszernek - hogy az emberek alig különböznek egymástól, s hogy minden embert ki-ki saját magából és maga által érhet fel - kell nagyot fejlõdnie.

És írta a Zoltán életrajzát, és akarta, hogy Júliát tudja olyannak látni, mint amilyen nem volt, és búsan határozta el, hogy nem hal meg a hazáért. A „komiszságok” úgy hullottak sárga, nyugtalan arcára, mint a júniusi jégesõ a kincseket rengetõ, ártatlan búzatáblákra. Még pénzt is dobva adtak neki, holott az utolsó hónapokban már-már üzletemberré nõtt, sõt színdarab írásába kezdett. Egészséges undorral undorodik a hon nagyjaitól s a tökéletes boldogságot ígérgeti magának, ha elfelejti, hogy hazája is van. Bemhez írott levelében megátkozza az egyenruhát, mely neki csak megaláztatást szerzett a törpe, hencegõ, generális senkiktõl. Ez a Bemhez írott levél a Szemere miniszterelnökhöz írott levéllel együtt, egymás mellett szinte haláldokumentumok. Az ember már meghalt, amikor így ragaszkodik, kesereg, hálálkodik, önérzeteskedik, mint Petõfi a két olyan nagyon-nagyon különbözõ levélben.

De valahova menni kell, Mezõberény nem jó rejtekhely, külföldre menni[, ehhez] sok pénz és sok boldogság-hit kellene, s egyikbõl sincs sok. Már közel járhatott az a kozák, aki a halált hozhatta, és Petõfi kedvetlenül habozott: Damjanichhoz meneküljön-e vagy az õ Bem apójához. Dühvel érezhette azt is, hogy a fölfordult, zavaros katasztrófa felé lódult kis országban éppenséggel senki sem látja be, hogy Petõfi miért kerülje el a bajt. Bántódásait, jogos szitkozódásait annyi megaláztatás miatt, színészkedésnek tartották: haragszik, mert fél. És önmaga mögött állott - önmaga, aki büszkén hirdette, hogy õ a pillanat-elhatározások hõse, s az a Petõfi, [aki] megfizeti az olyan adósságokat is, melyekrõl versekben adott kötelezvényt.

Júliának nem használt, de inkább ártott az anyaság: elviselhetetlen tempóban nõtt benne az a kitaposást érdemlõ hisztéria, mely kiváltképpen gyilkos lehet olyan valakire, mint Petõfi. Jobb idegekkel is bele lehetett volna az összegabalyodott dolgokba bolondulni, s nem csoda, hogy Petõfi megzavarodott. Annyi bizonyos, hogy mikor Petõfiék Erdély felé indultak, nem a halálba akartak menni, de Petõfi már a halált se bánta. Tisztán nem látott, de annyit okvetlenül, hogy nagyon megcsalta az élet, s nagyon megcsalta õ is önmagát. És vitték öntudatlanul: a bajokkal teltség, az élettel túlságosan jóllakás, melyet ma krisztusi sorsnak keresztelnek el a farizeusok és tudatlanok, a vég felé. Mintha Krisztusnak egyéb öröme és kedve se lett volna, mint a meghalás, csak azért, mert végül meg kellett halnia.

Meg kellett halni[a] Petõfinek is, jó is volt, hogy meghalt, gondolt is reá, egy-két meghalást már magában cipelt, de dehogy is akart meghalni. Úgy ment a kétségbeesett bizony­talanságnak, mint maga az Isten is tenné, ha ember volna: hátha történik valami jó, mikor már rosszabb úgyse jöhet.

Hideg rázta a saját bátorságától s a már biztosra vett nyaktöréstõl Magyarországot, amikor Petõfije elindult életét elintézni. Mindenki magát féltette, a maga bõrét, a maga kis gyáva életét; mindenki a maga volt kurázsiját átkozta. Ki az ördögnek jutott itt akkor eszébe, hogy Petõfivel mi van, és mi lesz, s kinek volt itt akkor ideje és esze azon gondolkozni, mije volt e korszaknak Petõfi?

S a nagyszerû önáltatások gyönyörû, páréves ködébõl egy véres színû, nagyobb ködbe vész el az ifjú Petõfi alakja. A nem alkuvóé, aki azért élt, harsogott, hogy hamar végezzen el mindent, s hogy ne legyen belõle megalkuvó. Úgy látták, hogy a vesztett csata után még inalva inalt magát menteni egy nagy kukoricásba. Nem hiszem, megállott biztosan a kukoricás elõtt, mely jelképe a magyar életnek, a magyar rengetegnek. Nem, ide már nem volt semmi kedve újra bemenni, kétszer nem történik csoda, életnek itt az õ élete több volt a többinél. Megvárta, míg sírba tapossák megvadult szláv katonák, kikhez az õ vére hasonló volt, s akik tudnak ölni, élni és meghalni nagyszerûen.

Renaissance 1910. jún. 10.-aug. 25.

Ady Endre