|
Tisztelt
Szerkesztõ Uram, szívesen és - sajnos - könnyen adhatok számot irodalmi
hogylétemrõl és köteles „irodalmi terveimrõl”. Hetek óta a szülõfalumban
próbálgatok egy kis egészségre és kedvre szert tenni, s ez még mindig s
legfontosabb irodalmi. tervem. Egyébként karácsonykor a Nyugat könyvkiadó
vállalat kiadásában két új könyvem jelent meg, egy novellás és egy
verseskönyvem. Ezeken kívül majdnem minden könyvembõl új kiadást kellett
rendeznem, például a „Vér és Arany”-nak harmadik kiadását, a harmadik ezret.
(Egyik délutáni budapesti lap haragos kritikusa nemrégiben ránk fogta, a Nyugat
íróira[,] hogy mi a nyilvánosság kizárásával, egymásnak írunk. Nem
dicsekvéssel, de édes dühvel üzenem meg neki ez ellenõrizhetõ számokat s az
örömet, hogy a magyar publikum kezd gyönyörûen vásárolni könyvet. Novellás
könyvemet tízezer példányban nyomatták, egy gyûjteményes, verses Ady-füzetet
talán kétszer ennyi számban, de - hisszük - el fog hamarosan kelni.) Ha élek, s
ha meg nem undorodom véglegesen a rossz mesterségemtõl, a betûvetéstõl,
legeslegelõször egy regényt írok. Ezt már régen megígértem (a címe: „A vér
városa”), majdnem azt mondhatnám, hogy készen is van, csak le kellene írni: ma
még nincs hitem és ceruzám hozzá. De ha megírom - és alighanem hamarosan
megírom -, azonnal a nagy kísértõ Sátánnal, a Színpaddal óhajtok egy kis leszámolást
csinálni. Szóval terv volna bõségesen, ok, sõt kötelesség is írni, de egyelõre,
egy-két hétig még, a gyógyulás csodáját várom s azután majd elválik minden
Párizsban, a Riviérán vagy Kairóban, ha - élek.
FM 1910. december
25.
|