|
A
Börze, a Tõzsde nekem olyan rettegtetõ, imponáló nagy szavak, mint a Halál, a
Szerelem s az Élet (mind nagybetûvel). Legendái és futóhírei meg tudnak mindig
engem találni, komolyságáról és mivoltáról pedig, tájékozottság helyett[,]
valami vallásos babona él bennem. Egy idõ óta a Színpaddal kezdtem
rokonosítani; mivel egy idõ óta, majdnem máig, a Színpad volt a
legnyugtalanítóbb témám és gondolatom. Ma már tudom, hogy ez nagy lekicsinylése
volt a Börzének, mely értékrendezõ, heves, nagyszerû lázával olyan nagy titka a
mai civilizációnak, mint az emberi testnek a vér. Az irodalomhoz nagy köze van,
de hiszen az természetes, amikor már tudjuk, hogy minden létezõ valami a
legtávolabbi másiknak is hatás-objektuma. Párizsban valami öt-hat esztendõ
elõtt, miként azt Párizsban többen és könnyebben cselekszik, a börzén
szerettem volna megkísérteni s megfogni a szerencsét. Amim volt azonban, az a
börzén nem volt átváltható érték, s muszájból lírai verseskönyvekké változtak.
Világ 1911. január
1.
Ady Endre
|