|
Igen
tisztelt Szerkesztõ úr, nem azért, mert Zilah város Wesselényi Kollégiuma volt
az én alma materem, de igazságból és igazságért írom ezt a pár cáfoló sort. A
zilahi Wesselényi Kollégium valósággal egy kis elõdobott köztársasága a még
vajúdó demokrata Magyarországnak. Lehet, hogy haszon helyett ártok e becsületes
denunciálással ez õsi iskola professzorainak, akik részben volt tanáraim, de
egy-két kivétellel nagyon megbecsült jóbarátaim. Kincs Gyula, az igazgató, a
legkívánandóbban magyar, dolgos, tudós és kultúrás ember, erõs látású,
demokrata. Az internátus vezetõ tanárai lelkes, jó, okos emberek, s a zilahi
internátus páratlanul modern, kényelmes, olcsó és nemes intézmény. Láttam, sõt
tanulmányoztam az én régi és csodálatosan megfiatalodott iskolámat, s tudom,
hogy itt szinte apostoli az az igyekezet, hogy a szegény, talentumos fiúk
fölszabadulva, majdnem ingyen tanuljanak és boldoguljanak. Azt is bizonyíthatom,
hogy a zilahi diákság évrõl-évre tanultabb, csiszoltabb, komolyabb,
egészségesebb. Dehogyis lehetséges Zilahon az éhségsztrájk, s megdöbbent a
mindig komoly Az Est zilahi tudósítójának ez a tévedése. Egyre kevesebb lesz az
igazi, liberális és a haladással eljegyzett magyar középiskola, s nagy kár
volna ennek szinte prototípusát, a zilahit, diszkreditálni. Nagyon kérem,
tisztelt Szerkesztõ úr, közölje ezt a néhány sort, mely jóságáért elõre hálás
az ön régi híve,
Az Est 1911.
november 18.
Ady Endre
|