|
[Gonda József
könyve]
Gonda
József könyvét szeretem és irigylem is, mert a Semper Idem írójánál aligha él
ma hivõbb, teltebb, kulturáltabb[,] jobb magyar és író. Ha nem sértem meg vele
Gondát, azt óhajtanám, hogy minden leendõ nagy sorsú magyar író ilyen
feljegyzésekkel induljon útra. De ez lehetetlen, már csak azért is az, mert
Gonda József maga is kész író, poéta és gondolkozó s ráadásul a legtipikusabban
új, magyar publikum.
Ilyen
lettem volna én, ha Isten és Sors engedik, és a forradalmár író s a békétlen
intellektuel e szent kettõsségét benne nagyon megcsodálom. De jólesik tudnom,
hogy ez a Gonda József nem egyedülije, hanem prototípusa egy készülõ magyar
társadalom vezéreinek. Valaki, akinek hite, elszántsága, véleménye, tudása,
ösztöne, sõt mûvészete van mindenhez, amit élet és hír hozzáterelnek.
Szeretem
Gonda Józsefet. Párizsi lármáimban, bajaimban is annak idején könnyezõen
megdöbbentett, mikor értesültem, hogy Hódmezõvásárhelyen is van - valakink.
Mert ez a legnagyszerûbb dolog - persze Ignotus rögtön meglátta -, hogy ilyen
Gonda terem ma már a leghihetetlenebb pusztán.
Gonda
József még sok szépet, megértõt, bátrat, magyarat[!] s esetleg egészen újat is
fog a fejünkhöz vágni, és mi szívesen tartjuk a fejünket.
Adjon
Isten - akiben ilyen egyszerûen talán Gonda se hisz, de aki van valahogy -
nekünk sok ilyen nagyszerû, magyar intellektuelt.
A Jövendő 1912.
január
Ady Endre
|