I.
(A magyar kinó-literatúra) Münchenben a
múlt év szeptemberében nagyon megkacagtatott egy reklám, amely a
kinó-literatúra újdonságait ajánlgatta. A kinó-literatúra jelentette Münchenben
a mozi-irodalmat, mely nyugatabbra, például Londonban, már sok esztendõs. Én a
furcsa szón mulattam, a délnémet, a bajor találékonyságnak e nyelvi remekén.
Azonban rögtön elkomolyodva egy kontempláló, komoly emberhez illõen szóltam az
útitársamnak:
-
Emlékezzék rá, hogy két év múlva már Budapesten is lesz kinó-literatúra, mert
ma gyorsabban jut el hozzánk mindenféle.
S
alig érek haza, már olvasok egy vetítés-dráma tervet, pompásat: Kóbor Tamás
írta. S ma már kész a magyar kinó-literatúra, sõt akaratlanul is ezt az
irodalmat míveli több, finom író is.
Oh,
Hadúr, be megalkuvóbb, bölcsebb és kultúrásabb vagy Te, mint például gróf Tisza
István és zsoldoshada. Te, oh Hadúr, tudomásul veszed a vasútat és a sajtót; s
megengeded azt a csodát, hogy minden újítás mindig-mindig hamarabb robogjon el
hozzánk.
A
kinó-literatúra gyorsabban jött, mint hittem, s még gyorsítottabb tempóban fognak
jönni súlyosabb dolgok is. Csak ne becsülje túl és mindenre az ember az õ
személyes életét, már készen vár az optimista, s legyünk - mert ez kissé az
élet-kapással ránkhárult adó - optimisták.
II.
(Pesti emberek jósága) Nagyvárosok
átlagembereirõl, a tömegrõl, kiváltképpen szabad egyenes meghatározásokkal
élni. Például a párizsi ember kedves, udvarias, udvarló és finom, de egoista
(és mellékesen egotista), rossz, kegyetlen. Budapesten én igazán majdnem csakis
kiszolgáló emberekkel találkozom mostanában, de ezek a legbudapestibb emberek.
Nos, ezek a tipikus budapestiek: vajszívû-jók, de hitványul modortalanok és
gorombán buták, félvadak. Szóval két korszakot kellene ugrásokkal beérni: 1.
hogy a pesti ember rafináltan mûvelt és gonosz legyen, 2. az bibliás emberek
szerint legyen krisztusi, szolidáris, nemes. Kis igényû s kis várakozású
emberek egyelõre megelégednénk, ha a pesti ember, az átlagember, a pesti,
kevésbé volna barbár és pimasz.
III.
(Szegény, beteg fõherceg) Holott tudjuk,
hogy egy fõhercegi helytartót juttatna nekünk bármiként is a fölséges családi
politika, szép és okos a mi aggodalmunk. Kaphatnánk hízelgõbbül magyaroskodó
fõherceget, de mi már kiokult nemzet vagyunk: éljen a mostani fõhercegünk. Még
a fõhercegekkel is úgy cselekszik az élet, mint akárkivel s akármivel, mint
például a hordóba szánt káposztával. Meg kell savanyodni, itt kell
megsavanyodni, s ha már megsavanyodtunk, maradjunk egymással, egymás között a
megsavanyodottak, egyformák.
IV.
(Most ünnep volna) Most ünnep volna, s
furcsa, villámos szemeket mereszthet Szent Péter világára a katolikus Úristen.
Ebben az országban ünnepelnek, abban, amabban nem, s szegény Úristen nem tudja,
mit csináljon. Hiszen minden nap ünnep, de vannak különösebb napok, melyekrõl
neki Szent Péter utódja illõ jelentést tett. E napokat nyilván a Menny-égben
különösen megfigyelték, de most nem értik a dolgokat: zavarok vannak. Rómától
megérdemelné a katolikus Úristen, hogy nagyobb érdekek és okok nélkül ilyen
furcsa zavarba ne hozzák.
Világ 1912. február
2.
Ady Endre
|