|
Macedóniára
gondolnak Bécsben az udvari bolond, hódítóvágyúak, és az történt, hogy
Magyarországból csináltak - Macedóniát. Így történt, ha nem is akarták, és mi
tudomásul vesszük, hogy bérelt bandákat szabadítottak rá erre az
agyonsanyargatott országra. Készen voltunk már csodálatos erõfeszítéssel a
legszebb, legemberibb lendületekre, s ekkor a fejünk fölött cinkoskezet fogtak
a cézári õrület s a brigantis mindenrekaphatóság. Perverz, õrületes
bitangságok, parolaadás elvetemedett összeszegõdése állott ki egy lehetõ,
kultúrás, új Magyarország ellen. Vészes, szörnyû, nagy pörünkben együttes
harcot zúdítottak reánk a legserenissimusabb agylágyulás, középkori
katona-õrület, magyar junkerség, elszánt kalandorság s fölbiztatott harácsolás.
Mit
gondolnak ezek a különben nem gondolkozásra termett senkik: lehet-e föltétlenül
bízni egy mégiscsak nyugtalan szívverésû ország örökösnek látszó
elfásultságában? Nem próbálnák-e meggondolni, hogy a fölülrõl küldött
forradalom az egyetlen, ami a lankadt és lentes milliókat nagyszerû
forradalmárokká cseréli át. Hiszen ma már volt, egykori házi gyilkosaink is
megtéréssel szegõdnek hozzánk, s bármennyi energia halt is meg hasztalanul, még
mindig maradt annyi, hogy hirtelen földönthessen mindent.
És
mit akarnak a vérrel, amelynek kifolyása [nem] csak a sebesültet gyöngíti, de
vadul megérezteti saját vérét annak is, akinek csillapodott mozgású-járású volt
az életnedve? Hogy képzeli egy szemenszedett, hitetlen, értéktelen, silány,
bérelt banda, hogy ezek után meg ne gyógyuljon és dühödjék a magyar társadalom
ezerféle összeforratlansága.
Harcostársakul
ma már mindenkit elfogadunk, aki nekünk segít, s megbocsátjuk a múlt hitbeli és
erkölcsbeli fogyatékosságokat is. Védelmi, de egyben megtorló harcunk olyan
megtisztulásokra ad lehetõségeket, mint a zord mózesi törvények. Mindaz, ami
Európában konok, fölkent fejek által tervezõdik, csak miáltalunk vagy ellenünk,
avagy testünkön keresztül történhetik meg. Az a cudar végzet, amely ilyen rossz
geográfiai ajándékkal kedveskedik nekünk, ma már bizalmunkká és hitünkké
változott. Itt van már a fölségesnél fölségesebb munka, a lelkekbe elültetett
nyugtalanság is: hiába cinizmus, bandaerkölcs, cinkosság, bérencség és
látszólagos járomba-töröttség: mi nélkülünk semmi sem lehetséges, s ha
Macedóniát csináltak belõlünk, akár macedóniaian is ellent tudunk állni.
Tolvaj
örmények s harámbasák szolgáiból fölemelkedett Tisza-félék összes csatlósaikkal
egyetemben tudják meg: erõseknek hisszük magunkat, s erõsek vagyunk. Ha tetszik
nekik, súgják meg ezt Bécsnek is, ahol még keservesen fogják talán mihamar
megbánni, hogy ostobák voltak, mert ostobákkal szûrték össze a levet.
Népszava 1912.
szeptember 22.
Ady Endre
|