112. [NYILATKOZAT A PÁLYAKEZDÉSRÕL]

Számomra, sajnos, kezdenek elveszni a megindulásnak, az elsõ küzdelmeknek és siker­mámoroknak tegnap még megható emlékei. Úgy rémlik, hogy dac, magyar legénykedés, mások világos bíráló nézése voltak legeslegelsõsorban az ösztönzõim. Késõbb ez egyszerû, egész­séges motívumokat át- és átszõtték újabbak, színesebbek, rafináltabbak s misszióérzésbe fektetettek. Ma kissé öregedõn, betegen s megfogyatkozott hittel nem lelkesítnek ifjú patvarkodásaim, s csak az izgat, késztet a jövõre: bebizonyítani lehetõleg, hogy nem kötelességmulasztás volt, amikor harmincéves koromban, lírikusok tradicionális véghatárán, nem fejeztem be egyébként eléggé farsangos és megélt életemet.

Világ 1912. december 25.

Ady Endre