|
A híres Bolondok
Tornya
Graz, június 23.
Szeretném a jó stájereknek
megmagyarázni, hogy ez a kies hely a Mura mellett, melyet õk Bolondok Tornyának
csúfolnak, jobban megérdemelné például a Kis-Magyarország nevet. Negyedik
hónapja élnék már itt, s várnám az életet, ha jönne, de ide csak magyarok
jönnek, egy hónap óta egyre többen, s már olyan sokan, hogy aggodalmas. Néha
úgy képzelem, hogy színházasdit játszunk - haza, Budapestre s
Nagy-Magyarországra, éles, bolondos, szociális komédiát, s kár, hogy az összes
közönség három orvos, néhány közénk tévedt nem magyar társunk és mink [!],
játékos magunk.
Több futóbolond aránylag nincs itt,
mint odahaza, de mániás nem bolond sincs sokkal kevesebb, a személyek változnak,
mint otthon a miniszterek, de komoly változás éppúgy nincs, mint otthon,
Nagy-Magyarországon. Egyébként pedig tessék elgondolni egy divatos osztrák
szanatóriumot, hova majdnem csak magyarok járnak, s ahova minden magyar
társadalmi nyavalya elküldte a maga demonstrálóját.
Nem mondhatnám, hogy ezt a
doktoraink így látják, holott egyébként igen kiváló emberek, akik más jövésû
emberanyagot gyökeresen vizsgálnának és gyógyítanának, de mi (az egyik orvosunk
szerint) csak amolyan mosolyognivaló Árpádsohnok és Jakobsohnok vagyunk. Kissé
csodálkoznak ugyan olykor, hogy mi, Izraelek és Bendeguzok magunk között is
annyi ellenséges törzsre tudunk szakadni, de elnéznek fölöttünk, félmûvelt,
lajtántúli gyermekek fölött.
Szóval itt a Mura mellett szentnek
tartják a bolondot, legalábbis ha magyar, ki szaporán s gavallérosan bolondul
meg és fizet, de azonfelül természetes is, hogy a magyar - bolond. Aztán
érdeklõdnek, vagy mutatják, hogy érdeklõdnek: hogyan is hatnak ránk a honi
hírek, mivel honi hír sok volt négy hónap óta, s meglátszott a hatás minden
frakción. Mert itt valamennyi jelentõsebb magyar kaszinó népe egy kisebb vagy
nagyobb csoporttal képviselõdik, csak éppen hogy az asszonyok dominálnak, de
hiszen otthon is az asszonyosság, sõt anyámasszonyság az úr.
Lapozgatok a szanatórium büszke
annaleseiben, s kiderül, hogy 1885 óta majdnem minden valamelyes nevezetességû
vagy jelentõségû magyar megfordult itten. S akik nem kerültek ide, mondja
mosoly[o]g[v]a a három doktor legfilozófusabbja, azokat bizonyosan szigorúbb intézetekbe
kellett vagy kellene becipelni.
Szemeim kitágulnak, s visszamerednek
azon idõbe, mikor húsz fajtájú népbõl kellett annak a valaminek összetevõdnie,
mely ma magyarság névre hallgat. Ilyen Bábel, ilyen Bolondok Tornya volt mindig
a mi sorsunk és helyünk, ilyen egészséges és ilyen egységes, mint itt Kis- és
otthon Nagy-Magyarországon.
Egyébként pedig aránylag vidáman
élünk, ha utáljuk is egymást, eljuttatjuk egymáshoz a hazulról kapott híreket s
finom, víg és szomorú pletykákat. Vigyázzon Budapesten mindenki, aki él, mert
mi itt Graz mellett, a Bolondok Tornyában mindent, de mindent megtudunk, sõt
sokkal többet a mindennél, éppen úgy, mint Budapesten.
PT 1913. július 1.
Ady Endre
|