|
Bécs és Graz között
Graz, június végén.
Bécsbõl a minap visszatérõben kedves
és máig is hû szállásomra, Grazba, jó futású gyorsvonatomból kicsábított a
Semmering, holott az idõ szomorkodott. Mégis kedves órák emlékével, megbánás
nélkül, sõt vígan vettem a híradást az állomáson késõbb, hogy cammogó vonatra
kell ülnöm, ha Grazot az estének polgári szakában óhajtom látni.
Jó vonat a csöndes vonat, miként jó
élet lehet a csöndes élet: ilyen és hasonló, késõi bölcselkedések között
tétováztunk be a Mura mellett szereplõ Bruckba. Egy órát és még valamit
várakoztunk el itt békésen, és én jobb szórakozások híján a vonatomat kezdtem
vizsgálni, kocsim türelmes kocsitársait.
Igazán nem közérdekû, bár ritka
dolog, hogy egy osztrák személyvonaton négy-öt kívánatos nõt fedezhet föl az
ember, de ennél egyébként is szebb, szomorúbb és váratlanabb mulatság várt rám.
Négy harmadik osztályú kocsi: kettõben csúnya, de virgonc, kiránduló, kamasz,
vidám, osztrák diák[ok], kettõben pedig egy kis darab észak-keleti
Magyarország. Rákóczi állítólagos hûségû népe, két zsúfolt kocsinyi rutén
retteg, utazik, éhezik, õrült kerülõt tesz, hogy Triesztbe s onnan Amerikába
jusson.
Van a diákok között szlovén is, s
van a rutének között két obsitos vagy obsittalan katona, ki „hadseregünk”-ben
tíz szót megtanult németül: beszélgetnek a diákok és a rutének. Bolondosan,
különösen, kacagósan, hangosan, olyan az egész, mint egy bizarr álom, de a
diákokat megértem, mert a rutének között van egy tehénien fejedelmi menyecske s
két finom ifjú leány, mint szent szûzek arcukkal a rutén fatemplomocskák
festett képein.
Mielõtt a rutén férfiak haragra
gerjedhetnének, megérkeznek a sörözésbõl a kísérõ professzorok, elcsöndesednek,
s szaladnak kocsi[j]ukba a másképpen gerjedt fiúk: ennek a jelenetnek vége.
Most már rajtam volna a sor: megkérdezni e mosdatlan, de szép, mert elszánt és
kedves honfitársakat, nem csak ama három nõt, tudnak-e valamit a
Désy-Lukács-pörrõl, s megtáviratozzák-e nekik, mint nekem, az aradi választás
sorsát? Kell-e nekik most már vagy kellett-e a választói jog, s ha
egyiküket-másikukat visszaküldik a szabad Amerika látása elõtt, könnyebben
mennek ismét haza, mint én fogok? Kiéhezetten is erõs, tetszetõs emberek, mert
eltávozni tudni is csak a jobbik fajta tud, s az asszonyaik kacérak, de ez nem
jelentõs vagy kivételes.
Elindult a vonat: a német diákok
harsogják az õ iskolás nótáikat, s a másik két kocsi is elsírja az emberi
szomorúságot primitíven, szlávul, s a két kórus fölött a vonat dörömbje a daloló
úr. S az osztrák diákokból iparosok, kereskedõk, doktorok, ügyvédek,
keresztényszocialista és más képviselõk, családapák, hazafiak és urak lesznek,
és elfelejtik a magyar ruténokat. Õk is el fogják felejteni hamar magukat, és
én is talán csak nagyon kevés évig emlékezhetem arra, hogy a Mura mellett
hazátlan honfitársakkal találkoztam, s bár jobb lett volna, nem utaztam el
velük.
PT 1913. július 13.
Ady Endre
|