(Életkép 4 szakaszban. Írta Herczeg
Ferenc.
A debreceni színház premierje 1899. február 14-én)
A
híres Gyurkovics leányok diadalmasan vonultak be a mi színpadunkra is. Nem
nehéz megjósolni, hogy nemsokára nálunk is jubilálna, mint holnap a Magyar
Színházban; és ezt a sikert határozottan jobban megérdemli a Herczeg darabja,
mint a szezon összes francia víg darabja együttvéve.
Herczeg
Ferenc nemcsak a legszellemesebb, de a legpraktikusabb magyar író is. Nem
szándéka a halhatatlanságnak - csak a közönségnek dolgozni, komoly problémákat
bolygatni nem célja, az ördög csináljon rossz étvágyat másnak, hiszen sok
igazságot lehet, sõt jobb is megmondani - kacagva.
És kacagtatva. - Mert ez a legelsõ
érdeme Herczegnek. Egy jól ismert világ éles szemû megfigyelését eláruló
ötleteivel folytonos derültségben képes tartani hallgatóságát.
Bohózat-alakokat, lehetetlen helyzeteket annyi valószínû vonással rajzol meg,
hogy azok reánk az élet látszatával hatnak. És ez az egy tulajdonság már elég
ahhoz, hogy Herczeget az összes divatos francia bohózatírók fölé emelje,
annyival inkább, mert neki nincs szüksége a hatás olyan eszközeire, melyek
nélkül ezek az urak már nem boldogulnak.
Az
azután más kérdés, hogy Gyurkovics leányok vannak-e? Vannak-e olyan leányok,
kik mélyebb érzésre nem képesek; kiknek egyedüli céljuk férjhez menni, s az
életet végigvalcerozni; kik valóságos félszüzek magyar kiadásban?
Lehet,
hogy vannak, de ezek - szeretjük hinni - még
csak kivételek.
Szeretjük
hinni, hogy a magyar dzsentri csak külsõségekben volt modellje Herczegnek,
valójában azonban nem ilyen sekélyes, nem ilyen léha.
Vagy
ilyen?…
Ez
alkalommal ez se szomorítson bennünket! Így, a színpadon nagyon mulatságosak…
Az
életképnek nevezett bohózat különben négy Gyurkovics leány sikeres
férjvadászatát meséli el. A házasságok önkéntes intézõje, Horkay Feri (Tanay),
aki fogad a legnagyobb diplomata Gyurkovics leánnyal, Micivel (Szabó Irma),
hogy a házasságra megérett Gyurkovics kisasszonyokat rövid idõn férjhez segíti.
A fogadás tárgya annyi csók, ahány lány házassága sikerül.
Horkay
azután csellel, tõrrel, pisztollyal, karddal férjhez segíti a leányokat, akik
különben elég ravaszak az õ munkáját megkönnyíteni.
Elõször
Katinkának (T. Halmy Margit) szerzi meg Radványi ezredest, aki a leányt
gyámfia, Gida (Rubos) elõl kaparintja el.
A
következõ házasságok lebonyolításánál már az ezredes is segédkezik.
Sárikának,
a második leánynak a legravaszabb módon fogják meg Sándorfy képviselõt (Ódry
Árpád), míg Ellát (Cserényi Adél) Gida kapja meg, kit az ezredes fel nem
ismerve kényszerít a leány elvételére.
A
negyedik házasság - szinte tudnivaló - a két diplomata, Mici és Horkayé, kik a
fogadás beváltásánál egymás karjaiba esnek, s bebizonyul a régi igazság, hogy a
diplomáciához mégiscsak a nõk értenek legjobban.
A
vég mind a 4 képnél egyforma, de a képek maguk ötletesség és változatosság
tekintetében csaknem páratlanok. Az egész darabon annyi báj és könnyed poézis
ömlik át, hogy megbotránkozni ott se jut eszünkbe, ahol egyes alakok még
bohózatban is szörnyû léhasággal beszélnek azokról a dolgokról, melyeket
elvégre is komolyaknak tartunk.
A
Gyurkovics leányok a maga szezonhalhatatlanságával Herczeget még kedvesebbé
tette a közönség elõtt, s csak nagyobb népszerûséget szerzett a jól ismert
bunyevác kisasszonyoknak.
Halhatatlanságot
nem vár tõlük a szerzõ, de zajos sikert, zsíros tantiémet bizonyára szerzett, s
különben is ma már a pénz mozgatja az egész - s a tantiém az íróvilágot!…
Az
elõadás a legjobbak közül való volt. A szereplõk csaknem mindnyájan kitettek
magukért.
Elsõsorban
Komjáthyt kell megemlítenünk. Az õ tehetsége a Radványi-féle szerepekben
érvényesül legjobban. Itt csaknem utolérhetetlen. Minden szava, minden
mozdulata kifejezõ és nagy hatást keltõ; az utolsó képben olyan kitûnõ volt,
hogy a zombori kaszinótól
megérdemelné, hogy dísztagul válassza meg.
Mici
szerepében Szabó Irma excellált. Édesebb, elragadóbb, pajkosabb Micit képzelni
sem lehet.
T.
Halmy Margit Katinka szerepét szokott mûvészetével játszotta meg; Kiss Irén
félelmetesen igaz Gyurkovics mama volt.
Tanay mint Horkay tegnap ismét
elemében volt. Ügyesen, szépen játszott. Ugyancsak ezt mondhatjuk Ódryról és
Rubosról is.
De hogy Cserényi Adélnak miért
kellett játszani, igazán nem értjük. Amennyiben a darab valószínûleg még
sokszor fog színre kerülni, jó volna Ella szerepét másra bízni. Úgy hisszük, alkalmasabb is akadna.
Sziklay és Szacsvay kis szerepeikben
a legjobbat nyújtották.
A darabot ma és holnap megismétlik.
Debreczeni Hírlap 1899.
február 14.
|