|
(Balázs Béla könyve)
Fiatalság,
Szerelem, Mûvészet és Halál, az Élet legéletesebb teljességének drámája a
Balázs Béláé: Az utolsó nap. Olvashattam és szerethettem volna már évekkel
ezelõtt hozzám küldött kézírásban, de renaissance-ruhája akkor visszariasztott.
És bevallom: az íróval is furcsán voltam, akkor még egyszerûen
[„]talentumgyanús”-nak hittem, s nem bocsátottam meg olyan emberbéli bûneit
sem, amelyeket magamnak játszva és mindig megbocsátok. Szeretném, ha ember- és
költõtársaim kivételesen követnék az én példámat: mihelyst talentumnak kellett
megismernem Balázs Bélát, vállaltam õt barátsággal és penitenciázással.
Mi
sorsa lesz e könyvnek, azaz e drámának a színpadon? - hamar eldõl, alig is
érdekel, nem is az én dolgom. Az én istenem megengedte, hogy hálálkodni tudjak
a jóbi sorsért is: én nem haragudnék még egy rivális, új lírikusért sem.
Valószínû,
hogy a színpadon hibák fognak kisülni, miket csak sejtek, de én a könyvet
olvastam, s ez a dráma, így könyvben - érték.
Bizony
érték, ha még a könyv finomabb hibáit is érzem: a fiatal túlzás szép, a
komolykodás illik a fiatalsághoz, s ami az affektálást illeti, ezt egy kicsit
mindnyájan cselekedjük. Végül is olyan líra csendül ki egy-két dialógusából,
amely mindünké, s végre is úgy érzem, hogy ez az ember a színpadra és
színpadért jön, de ha affektál is, a poétát nem affektálja.
Valószínûleg
nem fogom látni színpadon Balázs Béla darabját, nagyon kivételesen megyek
teátrumot nézni, de a könyvét, ezt a sok hibájú és szépségû könyvet, köszönöm.
Ny 1913. október 1.
Ady Endre
|