|
Valló
lelkû ember vagyok, izgat a magam lelkének boncolása, örülök, ha a kés valami
rejtegetettet vághat ki belõlem. A babonátlanság nekem olyan kedves lapjában
írván, tetszik nekem az, hogy kiválasszak egyet restellt babonáim közül. Azt
már kevesen hiszik el, hogy nem volnék kissé túlságosan is magyar, s hogy
hivatásnak érezném a magyarpusztítást. Szóval hát bizony én erõsen magyar
vagyok, persze evoltomat is kegyetlen kritikával kísérve. De most jön az igazi
vallomás: nemcsak magyar vagyok, ki olykor talán túlságosan önérzettel fajtája
exponensének hiszi magát, de patrióta is. Olyanféle és romantikus is egy kissé,
mint az olasz hazafiaké s a jobbféle magyar és lengyel emigránsoké, de ez a patriotizmus
ma még szunnyad bennem. Amilyen szinte bizonyos, hogy a fajgyûlölet gyökereit
is kiirtottam magamból, elannyira, hogy Jászi Oszkáron kívül kevesen lehetnek
még nálam gyengédebb és szeretõbb érzésûek a magyarországi nemzetiségekhez,
olyan egész bizonyos, hogy a patriotizmus keserves helyzet, és alkalomadtán
felébredne bennem.
Félek,
nem lehetetlen, hogy ez a keserves helyzet és alkalom hirtelenebbül, mint
hinnõk és várnók, elénk borul. S itt foghat jutni minden mai különös,
speciálisan magyar problémájánál kínosabba a magyar progresszívek különben is
sokszínû tábora.
Én
a jöhetõ veszedelemkor arra gondolnék, hogy a magyarság szükség és érték az
emberiség s az emberiség csillagokhoz vezetõ útja számára. Hibáit, melyek óh
nagyon-nagyon hibáim is, akkor félretolnám egy kicsit feledni, s csak az jutna
az eszembe, hogy bármi áron meg kell védeni egy pláne katonai és ultramontán
gyilkossággal fenyegetett fajtát.
De
itt már azt is muszáj feltennem, hogy egy aulikus õsû magyar gróf, ki tavaly
még minden nyugtalan magyart leöletett volna, véletlenül nem a maga
kiskirályságát védi, hanem a magyarságot. Valószínû, hogy nem sok akadna ilyen,
de akadna, s harcolhatok-e én akkor ezekkel, akik a veszedelem múltán megint
azok lennének, akik voltak?
Ma
úgy képzelem, hogy még ilyen katasztrófa esetén is külön harcolnék és
védekeznék, de ki tudja[,] nem mást parancsol-e felébredt, romantikus
patriótaságom.
Íme
a patriotizmus, vagy ha úgy tetszik, az én patriotizmusom problémája, s íme itt
az én vallomásom a patriotizmusról.
Leírtam,
mert lehetõ, emberi, magyar és érdekes s biztató arra, hogy ki-ki keresse meg a
maga magyar patriotizmusát, vizsgálja meg, s hasonlóképpen cselekedjék minden
benne rejtõzhetõ, de minden tudománynál erõsebb babonával vagy mondjuk
egyszerûen érzéssel.
Szabadgondolat 1913.
október
Ady Endre
|