32. EGY IFJÚ ÍRÓ

Lehet, hogy a korral jár a fölfedezõ hajlandóság, s lehet, hogy most, mikor egy ifjú íróról írok néhány jó szót, nem leszek szerencsésebb fölfedezõ Rákosi Jenõnél. De mégse hinném, hogy nagyon csalódjak, amikor másokkal is meg akarom jegyeztetni a Szász Menyhért nevét. Két könyvét olvastam most s egy kéziratos, hosszú verses elbeszélésféléjét. Legtöbbet ér a verseskönyve, Az emeletünkön, a másik könyve gyermekes, naiv, de forró vallomás, úgynevezett regény, az örökké élõ ifjú Werther keservei. Az elbeszélõ költemény ehhez hasonló, bús, furcsa perditatörténet, de itt-ott sok-sok és meglepõ poétasággal írva. A verseskönyvben a Józsefvárosi énekek s a Budai dalok mutatnak hangulataikkal olyan erõs legényt Szász Menyhértben, akirõl talán nem fog kelleni valaha megbánnom, hogy érdeklõdést és szeretetet kértem a számára.

Ny 1913. december 1.

Ady Endre