Ha
igazi szabadságért eddig még sohasem tudott harcolni ez a szegény Magyarország,
esküdni mernék, hogy végre meg fogja tanulni. Oroszosítása az állapotoknak és
hangulatoknak - ahogyan talán Ignotus mondaná - Nagy Péter óta gondolt tervvel
és munkával nem ért el annyi sikert, mint amennyi most nálunk érik. Sokszor
csüggedek el, de nem okvetlenül csak az idegrendszeremben van ennek a nyitja,
és de mindig újra hiteim éppen azt jelentik titkosan, hogy itt forradalom lesz.
Semmiféle nagy koreszme, talán a protestantizmus kivételével, nem rögtön,
sokára és gyengén szívódott el hozzánk, hiszen valóságos katolicizmus még
Kapisztránék idejében sem élt ez országban. Természetes, hogy ma mi is mások
vagyunk, az Idõ gõzösebb és futósabb, és végre befuthat a mi kis stációnkra is
az eddig csak stafétákat küldõ, szent francia forradalom.
Nem
gyávaság, mert ma pláne nem szabad gyávának lenni, de az ízlés és a szükséges,
hadjárati óvatosság tart vissza, hogy nevén nevezzem a gyermeket. Mert rögtön
elmondanám, hogy micsoda bécsi és belsõ okok és tébolyok sietnek a Jövendõ
ellen kicsavarni kezünkbõl különben is csak olyasféle szabadságfegyvereinket,
amilyeneket elhasználtan és túlhaladottan a fõhadsereg juttat a honvédség vagy
a népfelkelõk kezébe.
Igen,
a sajtó az, mely az ellenforradalomnak s a nagy bûnökre felkészüléseknek leggyûlöletesebb
és kezünkbõl legalaposabban kicsavarandó. De nemrégen néhai Henri Rochefort
III. Napóleon idejében Lanterne címmel csinált újságot, s ha százszor
elkobozták, a francia népnek ezer cikknél többet jelentett, hogy lámpavas is
van még a világon, s arra feldühödt rabszolgák mákvirágokat tûzhetnek.
Polgárságunk
zöme korrupt s különben is gyenge: a sajtó bakóinak szörnyû szándékát csak az
intellektuelek s a munkásság érzik szinte testi fájdalomként. Valóban,
siessenek a sajtótörvényükkel a bûnös szándékok kiküldött pribékjei, hadd
verõdjék össze az a nagy tábor, mely a félig néma sajtó egy messzi szavából
megérti, hogy van világosság, lámpa és lámpavas.
Szabadgondolat 1913.
december
Ady Endre
|