|
„Száz
magyar író száz legjobb novellája”, olvastuk meghökkenten az elsõ és parádés,
szép kötet borítékján. Azután gondolkozunk, s ha a politika akkor éppen nem
búsít bennünket, elálmélkodunk a magunk gazdagságán. Ez a nagy és hirtelen
hódító illusztrált lap valóban nem vetette el a súlykot, mikor száz magyar írót
ígért érdemesnek. Majd meglátják a kételkedõk, hogy valóban van száz olyan
írónk, aki joggal kérhet elolvastatást. Nem lehet kevesebbnek, mint - banálisan
- tettnek nevezni az Érdekes Újság vállalkozását: ez eredmény és haszon
mindenkinek, s ez a tett jutalma: a siker. Az elsõ kötet íróinak ábécés rendje:
Ady Endre, Biró Lajos, Csáth Géza, Heltai Jenõ, Ignotus, Krúdy, Lengyel
Menyhért, Móricz Zsigmond, Miklós Jenõ, Molnár Ferenc, Szini Gyula, Szomory
Dezsõ. A rendszer ez: az írók fényképet adnak a fotográfustól, azután saját
tolluktól s azután a legjobb novellájukat adják. Ez az utolsó pont a
rendszerben, ha érdekes és dokumentumos is, aligha a legigazabb, és persze
tudatosan nem objektív. Az írók rendszerint igen keveset értenek a maguk
írásaihoz, viszont az Érdekes Újság jól teszi, ha inkább az íróra bízza a
ráhibázást, mintha, teszem, egy komor s még megbízhatatlanabb kritikusra.
Szóval Kabos Ede, a kiváló novellista kiváló szerkesztõ és zsurnaliszta is,
amikor ezt így kifundálta. Mindenesetre abban nem tévedhet az író, hogy miféle
akarna lenni, s milyennek akarná magát látni - a tökéletesség majdnem
reménytelen útján. Az elsõ, bemutató kötetnek nagy volt a sikere, s különösen
érdekes lejegyeznem nekem, hogy klerikális, konzervatív körökben égetik ezt a
könyvet. Tehát ez a könyv valóban az, s hisszük, hogy a többi is az lesz:
akárhogyan forduljon szegény magyarság sorsa, igazolni fogja ez a Dekameron is,
hogy nem volt haszontalan fajta, s tud avagy tudhatott volna intellektuális
nagy értékeket vinni a világkultúra - hadimúzeumába. Olvassa el, aki nem hiszi
ezt az elsõ kötetet (én, bocsánat, kiveszem magamat a bokrétából, sõt már
emitti novellámnál tíz jobbat is tudok), s hinni fog nekem. Örvendetes könyv,
örvendetes tett, díszes, szinte páratlanul tiszta kiállítású a Dekameron elsõ
kötete, s valami vigasztalást is ad: nini, miket merünk és tudunk.
Ny 1914. február 1.
Ady Endre
|