|
Nem
érzi[k] meg, tudom, hogy én most olyan privilégiumot követelek, ami talán csak
egy Tisza-csinálta fõrendes grófnak járhat. De nem is követelek privilégiumot,
csupán az egészen gyöngék miatt szólok, akik olykor nekem erõs valakik
lehetnek, mint már voltak is. Lengyel Menyhért jó barátom valami esztendõre
szóló lírikus naplóból közölt a lapunkban mutatót a múltkor, s nekem
ötesztendõs tervem egy esztendõrõl verses naplót írni. Hatvany Lajos barátom
biztatott e terv fölötlésekor legjobban írni: megírni minden nap életét, tehát
líráját s az napokét is, amelyekben üreseknek véljük magunkat. E forma nem az
enyém, de mindenkié, a Lengyelé is, de hátha mégis belekezdenék az én lírikus
naplómba? Persze saját naptári évem szerint: egyik kötetemtõl a másik újig,
szóval szépen és naivan. Ha netán megkezdem az én esztendõs, verses naplómat,
ne gyanúsítson majd senki avval, hogy példát kaptam. Viszont Lengyel Menyhért
írja tovább, mert érdekes, komoly és értékes, amit napjairól sok
körültekintéssel, de szépen megír.
Ny 1914. február 1.
Ady Endre
|