|
Bihar
és Nagyvárad nemcsak ma és keserû viccbõl Magyarország, mert Biharban és
Nagyváradban valóban és mindig benne volt és benne vagyon ez ország. Õk ketten
már jobban is összebarátkoztak, mint a teljes ország az õ Budapestjével, holott
még tegnap kiáltozták mulató bihari urak a váradi fogadókban: „coki város, ha a
vármegye mulat”. Kibékültek, s ez nekünk is ígéretes öröm, Beöthy Pali utódjai
megszelídültek, s ha Bihar és Nagyvárad együtt ünnepelnek, ennek okvetlenül,
már csak Nagyvárad miatt is, Pestig érõ hírt kell kapnia. De most Bihar és
Nagyvárad egy zsidó újságírót ünnepel, egy lapszerkesztõt, Fehér Dezsõt, a
Nagyváradi Napló alapítóját és ma fõszerkesztõjét. Huszonöt év óta újságíró, a
vidéki zsurnalisztika daliás kõkorszakát még ismerte, mikor is Iványi Ödön
írósága és emberi kedvessége adott a többi skriblernek ilyen-amolyan
menlevelet. De Fehér Dezsõ átnõtte a rohamosan zúdult korokat, mindig benne
maradva a forgatagos fejlõdésben, együtt fejlõdött a nagyvárosiasodó
„Pece-parti Athén”-nal, sõt mindig elõtte haladt. Az immár legendás Iványi óta
nem volt vérbelibb, munkásabb, városibb, érdeklõdõbb és váradibb újságírója
Nagyváradnak nála. Nekem különösen háládatos emlékezéssel kell tömjéneimet
parázsra szórnom, hogy most õt jubilálják. Írót ad az isten többet, mint kéne,
de Fehér Dezsõ jóval több lett egy írónál, mihelyst a keserû Élet ráfogta a
kiadó-szerkesztõi robotra. Tudta, talán ma is legjobban õ tudja, hogy kicsoda
és micsoda a jó újságíró, de adorálásig térdelt, ha az újságíróban írót érzett
meg. Talán ma érzem legfájóbban, micsoda ritka fajtát reprezentál ez a jubilált
vidéki szerkesztõ, aki az írótalentumot úgy tudta és tudja ma is imádni.
„Szálljatok, fiúk - ez érzik egy-egy kedves-szomorú pillantásán, ha a
szerkesztõség ifjai szép írásokkal rukkolnak elõ -, mert miért is maradnátok
Biharnak és Nagyváradnak?” Ez az önzetlenség tette Nagyváradot egy idõben s ma
is egy kicsit zseni-híressé, holott csak Fehér Dezsõ látta meg s küldte tovább
az embereit. Irodalomban, újságírásban, politikában s a fórum sok más ágálásában
Budapesten s szerte az országban bevált nevek és sikerek hirdetik a nagyváradi
jubiláns érdemeit. Amit Bihar és Nagyvárad köszönhet neki, köszönje meg külön,
meg is köszöni, de ennyi a Nyugatra is tartozott, s ennyit elmondani róla
nekem, a kivételesen és különösképpen háládatosnak, igen-igen jólesett.
Ny 1914. március 1.
Ady Endre
|