|
A
Nyugat matinéján állottam utolszor szemben az én nagyváradi publikumommal.
Aggodalmas idõk jártak akkor: mindenki szerette az irodalmat Nagyváradon is.
Gondolom azonban, hogy Nagyváradon is javult azóta a helyzet, s a mitläuferek
elmaradtak. Az irodalmat azok szeretik csak, akiket az irodalom is pirulás
nélkül szerethet. Szóval a Nyugat matinéján hatalmas, lázas[,] kíváncsi
publikumot láttam. De nem láttam még soha Nagyáradon azt a publikumot, amelyet
ma látnom lehetett.
Ma
Nagyvárad, az a Nagyvárad mutatta meg magát, akirõl valaha csak magunkat ámító
álmaink voltak. Azok, akik ma a mi zászlóbontásunkra eljöttek, nem jöttek
divatból, sem unalomûzés okából. Gõzfürdõs levegõjû volt a zsúfolt nagyterem,
és fáznia kellett volna mégis minden megjelenõnek. Terror korszakában, a
legkicsinyesebb, legmegalázóbb terror korszakában Nagyvárad bátor, hivõ lelkét
mutatta meg a mai gyülekezet.
Büszke
és boldog voltam, hogy tizenkét évvel ezelõtt merészeltem már hinni, ami ma
beteljesülésnek indult.
Új Nagyvárad 1914.
június 30.
Ady Endre
|