|
(Pascal. Az Emberi
okmányok második kötete)
Katona-pap
írta ezt a könyvet, óvatosan persze, mert kellett a cenzor „nihil obstat”-ja s
a váradi püspök, akinek a könyvet írója ajánlotta, „imprimatur”-ja. Kozári
nyugtalan katolikus (hadapródiskolai tanár), ki egy kicsit hasonlít a
zabolátlan és zseniális Czirbusz Géza egyetemi professzorhoz. Elsõ ilyen könyve
a mi irodalmi forrongásunkról szólt, s nagy és szép dolog, hogy sok évvel
ezelõtt ez a katolikus pap mellénk, újakhoz, állott. Ez a könyve természetesen
csak a pietista, elvallásosodott Pascalt írja le, de rengeteg olvasottsággal,
adattal, újsággal.
A
francia XVII. századnak alig volt kiválóbb, példázóbb képviselõje Pascalnál, s
mintha a mi szegény korunk hajlandósággal bírna a XVII. századba
visszavágyáshoz. „Pascal lelke gyõzhetetlenné vált Istenével” - írja a
filozófus és filozófiaíró Kozári egy szerencsétlen összevetésében Széchenyi
Istvánunknak Pascallal. Mégis, bármilyen keresztény és megengedett írás a
Kozári könyve, kilázad belõle minden lapon a kutatás, a látás. Szép, ha
megkötött könyv is, elmélyesztõ, s különösen ajánlatos a mai embernek Pascalról
tudni, mikor tudásai talán mindenrõl olyan hiányosak és kétségekbe kergetõk.
Ny 1914. augusztus
16. - szeptember 1.
Ady Endre
|