|
Isten veled, Karnevál!…
Isten veled, mámoros jókedv, édes
könnyelmûség: Karnevál meghalt, s ti is elmúltatok.
Kacagó éjszakák varázsa nem csábít már
többé, gondtalan odaadás, mámoros élet, arany könnyelmûség tovább már ne
kísértsetek: Karnevál meghalt, hamut a fejekre, zokogjunk, vezekeljünk,
göröngyös úton vándoroljunk tovább…
Isten veled, te szép, te ragyogó farsang!
Isten veled Karnevál!
*
Meghalt a farsang, mámorba fulladva halt
meg Karnevál, de Istenemre, szép temetése volt!…
Koporsójára dobtuk a tél összes virágát:
koporsója körül ravatalt állottak a legszebb virágok, a legszebb leányok…
Így szép az elmúlás. Mámorba fulladva
átálmodni magunkat egy más világba.
Így szép az elmúlás, így szép a temetés -
kacagva, dalolva válni el.
Karnevál herceg, irigylem a halálod!
*
A hamvazás napjának hajnala
piroslott az égen, és még mindig szólott a zene, táncoltak a párok.
Sohse halunk meg! Éljen a jókedv!
Éljen az édes mámor! Ezek voltak a jelszavak.
…És ma porba hullunk, vezekelünk…
Debreczeni Hírlap
1899. február 15.
|