|
Mégis,
mi fog történni az igazi egyetlenekkel, a dölyfös individuumokkal avagy
egotistákkal, mint a svihák Barrès csúfolja õket? Mi lesz azokkal, akik nem a
maguk kis cirkulusaik megzavarása miatt remegnek és dühöngnek, nem is a bõrük
miatt? Azokkal, akiknek a világ fölfordulása, a megvetett és mégis
pótolhatatlan, zagyva, egész világé, azért sérelmes, mert agyonnyomja a különb
világot, õket, az övékét? Az õ katasztrófáik még a világkatasztrófában is
megrendítõk, s az õ világaik nem tûrik el a térkép-kiigazításokat, mint a Föld
világáé. Boldogak azok, akik most megriadtan, egyszerûen eldobják a különbözés
maszkját, melyet rájuk hiúság, divat erõltetett, s szaladhatnak nyájaik felé,
melyektõl kissé elkalandoztak. Sohse volt nagyobb szerencse mindenkihez tartozni,
mint ma, és sohse roppanhat össze szörnyûebben[!], mint [ma,] aki egyetlen. Õk
most az árammutatók, erõmérõk, s ha holnap még találkozunk velük, ez azt fogja
jelenteni, hogy a világ mégsem fog a tegnapiból egészen mássá zuhanni vagy
fölcsapódni.
Ny 1914. szeptember
16.-október 1.
Ady Endre
|