64. DE VERSEK ÍRÓDNAK

Köszönöm, fiúk, hogy fiatalok vagytok, s olyan verseket küldtök hozzám, mintha a világon minden rendben volna. Köztetek van ugyan egy furcsa, kedves pécsi (Fünfkirchen) gyerek, akinek a háború is fáj. Valahogyan szeretné tudniillik fiatalságát mindenbe beleháborogni, s majdnem jól is csinálja. De az én nagy örömöm mégis az, hogy a fiúk éppen olyan fiúk, mint mink valánk, s hogy nem is igaz az, mintha: inter arma etc. Nincs semmi baj ma a világon, csak némi gyorsított halálozás, s a költõk, a költeni akarók úgy írnak, mint Belgrád fénykorában. Azt kell hinnem, hogy minden egy nagy tévedés csupán, azután bután és megbékülten mosolyoghatunk. Köszönöm a most érkezõ verseket, egyikkel-másikkal talán el is bánhatok, de legjobban azt köszönöm, hogy vannak még költõk, kik összes teendõiket nem a sáncárokban végzik el. Szép, babonás fajta a magyar, már alig is van belõle, de idilljeit egy Isten is megirigyelhetné.

Ny 1914. december 1.

Ady Endre