|
I.
A Romlás hõsei
Nem
tudhatják azt az új Hannibálok népei, hogy mennyivel könnyebb harci tûzben
meghalni, mint megmaradni s nézni harci tûzben. Õk véres szájjal ordíthatnak
ki, bátorításul, egy vélt vagy igaz gyõzelmet, de mit csináljanak azok a
kevesek, kiknek szívét egyformán rontja gyõzelem vagy vereség? Szebb a
szomorúnál, pedig ma az a legszebb, ahogy ezek a néhányak mutatott bizakodással
százképpen biztatják egymást. Testvérek, meg nem bolondult s be nem rántott atyámfiai,
ha már élünk, hazudjunk tovább egymásnak, biztassuk egymást, mi vagyunk a mai
Romlás igazi hõsei.
III.
Napóleon kissé haragos
Napóleon
nem ott van, ahova hazahozták, hanem sok-sok ezernyi, mindenféle nemzetbeli,
bolond rajongójában. Ez a Napóleon most kissé és méltán haragos: hát õ csak
annyit tanított nagyonkésõ utódoknak, amennyit most produkálnak? Valóban pedig
az az igazság, hogy Napóleonnak sincs igaza: õ elvégezte a maga típusának
befejezõjét. De hát éppen az az emberiség baja, hogy még vezetõi sem tudják,
hol végzõdött és hol kezdõdik valami.
Világ 1915.
augusztus 22.
Ady Endre
|