83. TÁVOL A CSATATÉRTÕL

I.

Igen tsinos Európa

Ma kedves, örökké legény és eleven Csokonaimmal próbáltam vigasztalódni, mert minden napra kell most találnom valamit. Legjobb volna persze (nem nem-élni, dehogyis) elfelejt­kezni, elengedni a régi horizonokat s nem keresgélni az újakat. De hát én, én legalább, ezt nem tudom. Ezért járok úgy, hogy vigasztalódni szándékolván, sötét szomorúságom kelyhének itala még jobban megsötétedik. Így ötlik például szemembe Csokonai egyik könyvének elõ­szavából: „a mai felette igen tsinos Európa”. Szegény, nagy, gyermeki s néhai kultúrmagyar, kit népe fõgarabonciásként õriz, s jósoltat vele mindenfélét. Szörnyûségeket, világháborút, sõt világvéget is, amit csak elfajzott népfantázia teremthet. Szegény Csokonaim, „Árkádiában éltem én is” helyett ez a mondásod volna mindennél illõbb költõ- és embersorsodhoz: „a mai felette igen tsinos Európa”.

Világ 1915. augusztus 29.

Ady Endre